Salieri azóta elfeledett operája nyitotta meg a Mária Terézia rendeletére épült milánói Scalát

2021. augusztus 3. 16:52 MTI

243 éve, 1778. augusztus 3-án nyitották meg a milánói Scalát, a világ egyik legjelentősebb operaházát. A Scalában volt számos Rossini-, Verdi-, Puccini-mű bemutatója, innen indult a hírnév felé Enrico Caruso, Beniamino Gigli, Maria Callas, Monserrat Caballé és Luciano Pavarotti.

Korábban

A Scalát az akkor a Habsburg Birodalomhoz tartozó milánói hercegségben, Mária Terézia rendeletére építették egy templom helyén, amelyről a nevét is kapta. (Más források szerint egy Visconti hercegné volt a névadó, így a Scala nem a hangok skálájára utal.)

A klasszicista stílusú épületet Giuseppe Piermarini tervezte, timpanonján a diadalkocsit hajtó Apolló szobra látható, színháztermét 1830-ban Alessandro Sanquirico díszítette tovább. A nyitó előadáson Antonio Salieri azóta elfeledett A megismert Európa című operáját játszották.

A színház, amely 1872 óta Milánó város tulajdona, az első világháború alatt zárva tartott, a második világháborúban megsérült. Alig két év alatt épült újjá, de csak a folyosók, a nézőtér és a külső fal maradtak a régiek, a hátsó részt – köztük a fából készült színpadot is – eltávolították. A nézőtéren 2284 ülőhely, négy emeletén 146 páholy található, s efölött még két galéria.

A Scala 1997-ben „magáncéggé” alakult, nyitott magánalapítvány működteti. 2001 decemberétől három évig felújítás miatt ismét zárva volt (egy alkalommal kis híján leégett), kapuit 2004 decemberében nyitotta meg újra, ismét Salieri művével. A renoválás után jobb lett az akusztika, használhatóbb a színpad, ahol akár három operát is lehet játszani egyszerre, mert három elkülönülő részre osztották.

A kiemelkedő társadalmi eseménynek számító évadnyitó előadást hagyományosan Szent Ambrus, a város védőszentjének napján tartják december elején, a kétezer méregdrága belépőért mindig óriási a versengés.

A Scalában volt számos Rossini-, Verdi-, Puccini-mű bemutatója, innen indult a hírnév felé Enrico Caruso, Beniamino Gigli, Maria Callas, Monserrat Caballé és Luciano Pavarotti. Emlékezetes botrányok is zajlottak a színpadon, a 2006-os évadnyitón például az Aidában a Radamest éneklő tenort annyira feldühítette a közönség füttye, hogy egy jelenet közepén kirohant a színpadról, helyére a második szereposztás énekese lépett – a szükséghelyzet miatt ingben, farmerben.

Érdekesség, hogy 2001 októberében a Ferrari gáláján a Forma-1-es világbajnok Michael Schumacher versenyautóval gördült a színpadra. A színház történetét egy-egy karizmatikus vezető határozta meg, első fénykorát Arturo Toscanini alatt élte, a hatvanas-nyolcvanas éveket Claudio Abbado fémjelezte, őt 1986-ban Riccardo Muti követte. 2006-tól – első nem-olaszként – Stéphane Lissner, 2011-től Daniel Barenboim viselte a tisztséget, a jelenlegi művészeti igazgató 2017 óta Riccardo Chailly.

A Scalának több magyar vonatkozása is van: 1933-ban került színre Kodály Székely fonója, 1942-ben - három évvel Budapest előtt – Ferencsik János vezényelte Bartók Csodálatos mandarinját. Több mint húsz évig volt a balettmestere Szalay Karola, Róna Viktor 1983-1985 között volt balettigazgató-helyettes.

Első magyar énekesnőként Némethy Ella lépett itt fel, 1938-ban Svéd Sándor aratott fergeteges sikert a Tell Vilmos címszerepében. A Scala fennállásának 200. évfordulóján, 1978-ban Marton Éva és Melis György magyarul énekelték Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára című operáját.