420 éve született Albrecht Wallenstein

Hatalomvágya okozta bukását

Wallensteinnek azonban ellenségei is voltak szép számmal: a német fejedelmek és uralkodó hercegek sérelmezték a birodalmi hadsereg létét, amelyben az abszolutizmus eszközét látták, parvenünek tekintették a cseh nemest, aki semmibe vette előjogaikat, ráadásul hadai tönkretették birtokaikat. A választófejedelmek 1630 nyarán a regensburgi gyűlésen ultimátumot küldtek a császárnak: oszlassa fel a sereget és menessze Wallensteint, vagy megakadályozzák a trónörökös római királlyá választását. (A hadvezér maga nem volt jelen, köszvénye miatt az ágyat nyomta odahaza.) Ferdinánd bár nem szívesen, de 1630. augusztus 13-án elbocsátotta Wallensteint.

A herceg bosszút esküdött, s kapcsolatba lépett a Németalföldre betörő II. Gusztáv Adolf svéd királlyal, akitől seregeket kért, hogy Bécs ellen nyomuljon. Bár a császári udvar elfogott levelekből tudomást szerzett e tárgyalásokról, Gusztáv Adolf győzelmes előrenyomulása miatt mégis Wallensteinnek ajánlották fel újra a fővezérséget. Ő kihasználva a lehetőséget, elővásárlási jogot szerzett az elkobzandó birtokokra, s megkapta Glogau hercegségét is Mecklenburgért, amelyet később Gusztáv Adolf korábbi birtokosának adott vissza. Wallenstein ezután kiűzte Csehországból a szászokat, Bajorországból és Frankföldről a svédeket, majd elfoglalta Szászország nagy részét. 1632 novemberében a lützeni csatában ugyan ő maga is megsebesült és seregei visszavonulásra kényszerültek, de a svéd király halva maradt a csatatéren.

A császár ezután már nélkülözni tudta a herceget, aki viszont, serege élén, maga akart a birodalom békebírája lenni. Tárgyalásokba bocsátkozott a svédekkel, a szászokkal, a franciákkal, komolyan felvetődött benne, hogy cseh királlyá koronáztassa magát. A császár immár árulónak tekintette, aki engedte, hogy a svédek elfoglalják Elzászt, Frank- és Svábföldet, Bajorországot. A tétovázó, betegségek gyötörte Wallenstein még egyszer cselekvésre szánta el magát, utolsó hadjáratával 1633-ban Brandenburgot próbálta kényszeríteni a svédekkel való szakításra. A svédek azonban elfoglalták Regensburgot, a kudarc után végleg Wallenstein ellenfelei kerekedtek felül a bécsi udvarban. A hadvezért kémek vették körül, ő pedig 1634 januárjában a lázadás előkészítésére Plzenbe hívta 50 főtisztjét. A megjelentek megfogadták, mellette állnak, "mindaddig, míg a császár szolgálatában áll". A tisztek egyike elárulta Bécsnek parancsnokát, akit január 24-én a császár leváltott, amnesztiát adott a nyilatkozat aláíróinak s elrendelte az összeesküvők elfogását.

A Wallenstein leváltását elrendelő pátens titkos volt, a császár továbbra is fővezérként levelezett vele. Ugyanakkor a tisztjeinek küldött levelek az engedelmesség megtagadására szólítottak fel és sejttették: Bécsnek nem lenne ellenére Wallenstein eltávolítása. A fáradt, beteg és megalázott herceg kétezer megmaradt emberével Cheb városába ment, hogy kapcsolatba lépjen a szászokkal és svédekkel.

Itt gyilkolták meg 1634. február 25-én ír és skót zsoldosok, őt egy Walter Devereux nevű kapitány szúrta le. Halála politikai gyilkosság és a legfelsőbb helyről elrendelt kivégzés volt, vagyonát gyilkosai közt osztották szét, hívei hóhérkézre kerültek.

Wallenstein már a maga korában azt az elvet követte, hogy a háborúnak önmagát kell táplálnia, elvtelensége, kapzsisága és hatalomvágya azonban bukását okozta. Történetéből Friedrich Schiller írt dráma-trilógiát.

Fábri Ferenc, MTI-Sajtóadatbank

1. Töretlen katonai karrier
2. Hatalomvágya okozta bukását