Mindig meglátta a lehetőséget saját és gyermekei érdekeinek érvényesítésére „Róma mindenható matrónája”

Más gyermekével terhesen az oltár előtt

Egy kissé másképp fest mindez Suetonius kortársánál, Tacitusnál: „…súlyosbodni kezdett Augustus állapota. Némelyek Livia merényletére gyanakodtak (…) Bármint történt is, alig ért Tiberius Illyricumba, anyja levélben sürgősen visszahívatta; s nem tudni biztosan, még életben találta-e Augustust Nola városában vagy már csak holtan. Mert Livia szigorú őrséggel záratta el a házat és az utakat, s közben biztató híreket terjesztett, míg a helyzet parancsolta intézkedések megtétele után egyszerre jelentették be Augustus elhunytát és Tiberius hatalomátvételét.” (Borzsák István fordítása.)

Tacitus nem kezeli tényként, csak mint ki nem zárható gyanút említi meg: több mint ötven év házasság után Livia megmérgezhette férjét. Annál biztosabb ellenben abban, hogy az utolsó hetekben a princeps feleségének kezébe került az irányítás, aki okosságát (remek húzás a hírzárlat!) és informális hatalmát fia, Tiberius uralma érdekében vetette be.

Az első forrásunkban a szerető hitvessel, a mintaszerűen viselkedő, a saját szerepkörében megmaradó római matrónával találkozunk, míg a másodikban egy nagyhatalmú nővel, aki a háttérből irányítja a császári udvar életét, és így óriási befolyása van a birodalom ügyeire. Az első kép, amelyet Augustus és környezete – beleértve magát Liviát is – a nyilvánosság elé állított, önmagában biztosan nem teljes. Kérdéses azonban, hogy ezt mennyire kell átfesteni a második alapján.

Izgalmas lenne a legszélsőségesebb feltételezéseket követve felfedezni egy „titkos történetet”, melyben például Livia keze lenne mindazokban a halálesetekben, amelyek így vagy úgy, de hozzájárultak saját pozíciójának erősítéséhez, illetve fiának, Tiberiusnak a hatalomra kerüléséhez. De legalább ennyire izgalmas megpróbálni megérteni, milyen lehetőségei voltak egy intelligens és ambiciózus nőnek abban a különleges korszakban, s e lehetőségek közül nem kizárva természetesen a méregkeverést sem.

Livia Drusilla Kr. e. 58 körül született egy rendkívül előkelő családban, vér szerint Claudius volt, számos consul és triumfáló hadvezér leszármazottja, adoptáció révén pedig Livius, ami újabb consulokkal és triumfáló hadvezérekkel gyarapította előkelő ősei számát. Tizenhat évesen hozzáment távoli rokonához, Tiberius Claudius Neróhoz.

Édesapja Philippinél Brutus és Cassius oldalán harcolt, és az elvesztett csata után öngyilkos lett. Férje, aki korábban Iulius Caesar alatt szolgált Egyiptomban, 44 március idusa után Brutusékat támogatta, majd Antonius testvére mellé állt egy Octavianus elleni lázadásban, ezután a triumvirek fő ellenségéhez, az Itáliát blokád alatt tartó Sextus Pompeiushoz menekült, innen pedig Antoniushoz vezetett az útja. Fiatal felesége egy kisgyerekkel, a későbbi Tiberius császárral, és egy második fiúval a szíve alatt mindenhová követte férjét.

Forrásaink szerint többször forogtak közvetlen életveszélyben ezeken a nehéz utakon, egyszer például Livia haja és ruhája is megperzselődött, mikor egy tűzvész elől menekültek. Házasságuk néhány éve a polgárháborúk legvéresebb időszakára esett. 39 végén egy általános amnesztiával tértek vissza Rómába.

Livia, ahogy írott forrásaink állítják, és szobrai tanúsítják, gyönyörű nő volt, és Octavianus beleszeretett. Elválasztotta férjétől (aki készségesen beleegyezett a válásba), maga is elvált előző feleségétől, és 38-ban feleségül vette a második fiával terhes fiatalasszonyt.

Olyan történet ez, amely hevességével és botrányosságával szinte vetekszik a triumvirtársának, későbbi ellenfelének, Antoniusnak híres szerelmi történetével. Livia persze nem Kleopátra, sok egyéb mellett például római, tehát a vele való házasság érvényes a római jog szerint. Továbbá Octavianus sem Antonius. Botrány a válás után rögtön, még terhesen új házasságba vezetni egy asszonyt, de a köztársaság majdani „helyreállítója” adott a látszatra: kikényszerítette a pontifexek papi testületének hozzájárulását.

Suetonius százötven év után talált egy levelet a császári levéltárban, amely sokat elárul a triumvirek közötti hangnemről, illetve a „nőügyek” propagandisztikus szerepéről. Antonius a következőket írta Octavianusnak: „Mitől változtál meg ennyire? Attól, hogy a királynővel dugok? Hisz a feleségem! Talán most kezdtem, nem kilenc évvel ezelőtt? No és te csak Drusillával (Livia) dugsz? Úgy légy szerencsés, hogy mire ezt a levelet elolvasod, nem dugtad már meg Tertullát vagy Terentillát, Rufillát vagy Salvia Titiseniát, vagy mindet.” (Kopeczky Rita fordítása.)

1. Más gyermekével terhesen az oltár előtt
2. Megfelelő társ az állam első embere számára
3. „A Caesar-házra végzetes mostoha”

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

16. A modern demokráciák 17–18. századi gyökerei
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• A lámpásokból kifogyó olaj mentette meg Whitehaven kikötőjét a „rebellis” amerikaiaktól
• Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
• Bibliáját és sakk-készletét vitte magával a vesztőhelyre I. Károly angol király
• Nem tartotta tiszteletben az angol alkotmányosság alapját Földnélküli János
• 10 tény az amerikai függetlenségi háborúról
• 10 arcpirító adónem a brit történelemből – a gyufaadótól a tudásadóig
• Mániákusan igyekezett kijavítani műveltségbeli hiányosságait az első amerikai elnök
• Az egyetlen nő, aki aláírta az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatát
• Ilyenek voltak Amerika pajzán alapító atyái