A nyilasok és a legendák

2003. június 7. 03:09 Ungváry Krisztián

Az kőszegi Jurisich-múzeumnak a nyilasokkal foglalkozó kiállítása a sajtó érdeklődésének középpontjába került. Ungváry Krisztián történész – a Beszélő júniusi számában megjelenő – tanulmányának rövidített változata.

A kiállítás egyik sugallata, hogy a nyilasokról eddig csak egyoldalú értékelések láttak napvilágot. Ez igaz, csak másképp, mint ahogy a rendező gondolta. Csakugyan, a pártállami történetírás számos hazugságot terjesztett el a nyilasokról, hogy irányítható legyen a szembenézés a háborúval, az antiszemitizmussal és a diktatúrával. A nyilas mozgalom erejét ugyanis nem a német támogatásnak köszönhette, és a nyilas ideológia önálló magyar jelenség volt. A magyar szélsőjobbnak egyáltalán nem kellett külföldi példákat másolnia, Magyarországon a fajvédelem 1919-től domináns politikai eszme volt. A parlamentbe jóval nagyobb számban és korábban kerültek be szélsőjobboldali képviselők, mint Németországban. Az NSDAP 1924-ben először 6 százalékos, majd fél évvel később 2,4 százalékos parlamenti képviseletet kapott, míg 1926-ig a képviselők 12-14 százaléka volt az Ébredő Magyarok Egyesületének tagja. 1920 és 1939 között Szálasi különféle pártjait leszámítva is több tucat olyan párt létezett, amely nevében is a „fasiszta” vagy a „nemzetiszocialista” jelzőt használta. 1939-ben, az első országos titkos választás alkalmával a szavazatok 25 százalékát szerezték meg.