Bejelentésekor még senki sem sejtette Alois Alzheimer felfedezésének jelentőségét

1864. június 14-én született a bajorországi Marktbreitben, ahol apja jegyző volt. Szüleitől azt tanulta, hogy az erőseknek mindig segíteniük kell a gyöngéken, s egész életét ez az elv határozta meg.

Már kiskorától a tudomány vonzotta, szobája tele volt állat- és növénygyűjteményekkel, kémcsövekkel, mikroszkóppal.

Orvosi diplomájának megszerzése után, 1888-tól a frankfurti elmegyógyintézet segédorvosa volt. Az „őrültek kastélyának” nevezett intézményben akkoriban forradalmian újnak számító módszerekkel kísérleteztek: bezárták ugyan a pácienseket, de segíteni próbáltak rajtuk, az iszákosokat munkaterápiára fogták, a mániákusokat fürdővel kúrálták, a betegek állandó orvosi felügyelet alatt álltak.

Az intézetet vezető Emil Sioli még azt sem ellenezte, hogy Alzheimer munkája mellett az idegrendszer patológiáját, különösen az agykéreg kóros elváltozásainak anatómiáját tanulmányozza az elhunyt betegeken.

Az intézetbe 1901-ben vették fel azt az Auguste D-nek nevezett 51 éves asszonyt, akinek esetleírása nyomán megszületett az „Alzheimer-kór” kifejezés. A rövid távú memóriapanaszokkal küszködő nőről Alzheimer ezt jegyezte fel: „A páciens viselkedéséből árad a tanácstalanság.

Olvasáskor összekeveri a sorokat, betűzve vagy értelmetlen hangsúlyozással olvas. A tárgyak nevét sokszor képtelen megmondani, írás közben hamar elakad, és képtelen folytatni a megkezdett szót vagy mondatot.”

A tünetek egyre súlyosbodtak, a nő hallucinálni kezdett, magasabb szintű mentális funkciói leépültek, de járása, reflexe, szívműködése és anyagcseréje ezután is normálisnak bizonyult.

Alzheimer nyomon követte az asszony leépülésének folyamatát, s amikor az 1906-ban teljesen elbutulva meghalt, agyát is ő boncolta fel.

A várt lágyulásnak és meszesedésnek nyomát sem találta, de három rendellenességet is megfigyelt: az agykéreg jóval vékonyabb volt a normálisnál, az idegsejtekben különös anyagcseretermék rakódott le, és az idegsejtek nyúlványai, a neurofibrillák túlélték a sejtek pusztulását.

"Az agykéreg különös elváltozásairól" írott beszámolóját 1906 novemberében egy ideggyógyász-kongresszuson olvasta fel, s kollégái akkor még nem is sejthették, hogy egy új népbetegséggel találkoztak. A tünetegyüttest később, az esetek szaporodásával nevezték el Alzheimer-kórnak.

Ezt követően a korban jóval gyakoribb szifiliszre összpontosított, 170 részletesen dokumentált eset alapján leírta az összes, a kór által okozott agyi elváltozást.

1904-ben a müncheni egyetem tanárává nevezték ki, pszichiátriai klinikát is nyitott. Intézetébe özönlöttek a páciensek, a diákokat anatómiai laboratóriumában oktatta.

A hallgatók szerint felejthetetlen látvány volt, ahogy a nagyfejű orvos cikázott a mikroszkópok között, nyakában lógó cvikkerrel, kezében az elmaradhatatlan szivarral, amelyet csak magyarázat közben tett le; a nap végén minden mikroszkóp mellett legalább egy csikk hevert.

Első feleségének halála után regénybe illő módon nősült meg újra. Egyik kollégája és jó barátja kikúrált egy bankárt betegségéből, aki ezután tudományos expedícióra indult Afrikába.

Alig kötött ki a hajó, a pénzember idegösszeomlást kapott, és barátja kérésére Alzheimer hozta haza a házaspárt. A férj nem sokkal később meghalt, ő pedig elvette az özvegyet, a házasság után pénzügyileg függetlenné vált.

A tudóst 1912-ben II. Vilmos császár a breslaui (ma Wrocław, Lengyelország) egyetem professzorának nevezte ki. Boldogan indult útnak, de már a vonaton rosszul lett, egészségi állapota gyorsan romlott.

Élete utolsó három évében már csak a kutatásra maradt ereje, egyetemi kötelezettségeinek nem tudott eleget tenni. Ötvenegy évesen, 1915. december 19-én halt meg, Az elmebetegségek anatómiája című átfogó munkájának kéziratát már nem sikerült befejeznie.

Az Alzheimer-kór ma már az időskori demencia leggyakoribb oka, amely a szellemi képességek fokozatos csökkenésével, végül teljes elbutulással, gyors biológiai leépüléssel jár.

A betegség oka egyelőre nem ismert, gyógyszere sincs, áldozatai között olyan hírességek vannak, mint Ronald Reagan volt amerikai elnök, a labdarúgó Puskás Ferenc, Omar Sharif egyiptomi színész és az ír írónő, Iris Murdoch.

Az Alzheimer-kór egyre nagyobb társadalmi probléma is, hiszen a társadalom elöregedésével robbanásszerűen nő a betegszám. Magyarországon százezres nagyságrendű, az Egyesült Államokban 5,5 millióra tehető e betegek száma, ami néhány évtizeden belül akár meg is háromszorozódhat.

A betegség nemcsak az érintettekre és családjukra, hanem a gazdaságra is hatalmas terheket ró, 2015-ben az amerikai gazdaságnak 226 milliárd dollár költsége merült fel ezzel kapcsolatban, ami megfelel a tíz legnyereségesebb amerikai vállalat teljes profitjának.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

20. Ókori állam-berendezkedések
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Róma első császára ellen is háborúba ment az ókor egyik legharciasabb asszonya, Fulvia Antonia
• Mi volt Róma bukásának oka?
• Egyezményes súlyú fémdarabokat használtak pénzként a bronzkori Európában
• Jeruzsálemben került elő egy Aquincumban talált ókori bronzmécses párja
• Ki volt a történelem legrosszabb politikai tanácsadója?
• Mi okozta a Római Birodalom bukását?
• Hét meglepő tény a római nőkről
• Valóban erotikus költészete miatt száműzte Róma császára a költő Ovidiust?
• Egész történelme során igen nagy volt Róma genetikai sokszínűsége