Galéria: az FBI óriási, papír alapú ujjlenyomat-adatbázisa 1944-ben

Az 1908-ban létrehozott nyomozószerven belül (amelynek ekkor még egyszerűen Nyomozóiroda, BI volt a neve) 1924-ben jött létre kongresszusi törvénnyel az Azonosító Osztály (ID vagy „Ident”), amely 1992 óta a Bűnügyi Igazságszolgáltatási Információs Szolgálat (CJIS) nevet viseli.

A szerv feladata az volt, hogy az ország rendőrkapitányságaitól folyamatosan bekérje az azok által rögzített ujjlenyomatokat, amelyekből országos adatbázist hoztak létre.

A második világháború alatt az FBI elkezdte az eredetileg 1941-ben a Nemzeti Gárda a fővárosban működő egységeinek fegyverraktáraként épült DC Armory nevű, a Capitoliumtól keletre található csarnokot használni az egyre bővülő, továbbra is szigorúan papír alapú ujjlenyomat-adatbázis tárolására (az épület ma többnyire sport-, illetve rendezvénycsarnokként működik).

1942-ben az Azonosító Osztályhoz már havonta 400 000 új ujjlenyomatkártya került, ezekkel párhuzamosan pedig a különféle szervektől 110 000 névre érkezett ellenőrzési kérelem ugyanennyi idő alatt. 1944-re már 10 millió ember ujjlenyomata volt megtalálható az adatbázisban, összesen 23 millió kártyán. A kártyák száma 1946-ra 100 millióra, 1976-ra 200 millióra nőtt.

A háború során megnőtt a szövetségi kormány igénye a lehetséges kémek és dezertőrök utáni kutatásokra, Roosevelt elnök már ekkor a kommunista szimpatizánsokban látta a demokráciára leselkedő legnagyobb veszélyt. Az FBI állománya 1943-ban 13 000 főre emelkedett.

Az ujjlenyomatok különféle felületekről való, papírra történő átvitele 1863-ban vált először lehetségessé, Paul-Jean Coulier francia tudós jódfüstöléses eljárásával. Angliában a Scotland Yard nyomozói 1901-től kezdték így rögzíteni egyének ujjlenyomatait bűnügyi azonosítás céljából, az első ujjlenyomat alapján felderített bűneset pedig az 1902-es Scheffer-ügy volt Franciaországban.

Scheffer egy ismert bűnöző volt, akinek ujjlenyomatát megtalálták egy betörés helyszínén egy összetört üvegszekrény szilánkjain. A helyszín egy fogorvos lakása volt, és a betörő meggyilkolta az orvos alkalmazottját is. Miután bebizonyosodott, hogy az ujjlenyomatok a szekrény összetörése után keletkeztek, a gyilkosságot rá tudták bizonyítani Schefferre.

Az Egyesült Államok rendőri szervezetei is hamar átvették az európai módszert, és az ujjlenyomatvétel rutineljárássá vált. Az FBI 1924-ben létrehozott központi adatbázisa nem csupán a bűnügyek felderítését, de természeti katasztrófák és ember okozta balesetek esetében az ismeretlen holttestek azonosítását is szolgálja.

Az adatbázisban való kereséshez 1980 óta használnak számítógépeket, az ujjlenyomatok digitális tárolása 1999-ben kezdődött az IAFIS nevű rendszerben, amely jelenleg 51 millió bűncselekménnyel kapcsolatban felvett ujjlenyomatot és másfél millió „civil”, egyéb céllal rögzített ujjlenyomatot tartalmaz.

Az Egyesült Államok másik legnagyobb ujjlenyomat-adatbázisa a Vám- és Határvédelmi Ügynökség US VISIT nevű digitális rendszere, amelyben mintegy 50 millió, az Egyesült Államokba belépett külföldi állampolgár biometrikus adatait tárolják, főként két ujjról vett ujjlenyomatok formájában.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2010

• Az aradi vértanúk özvegyei
• Jan van Eyck és a Rózsa-regény
• A végzetes vonzerejű asszony
• Rosszéletű nők kalandjai a szabadságharc idején
• Hová lettek a bűnösök?
• Erős, mint a Bors, avagy az első magyar munkásmozgalmi kalandfilm
• A mélység titka: magyar roncskutatók víz alatti kalandjai Fokvárostól a Balatonig
• Az eredeti Széchenyi az igazi
• Charles Lindbergh pálfordulása a technikai vívmányoktól a környezetvédelemig