Hiába tiltották be, a brit „úriemberek” továbbra is párbajoztak a becsületükért a viktoriánus korban
2017. augusztus 18. 11:10
Az 1840-es években Nagy-Britanniában betiltották a párbajokat, ez azonban nem akadályozta meg az igazán eltökélt férfiakat abban, hogy az agresszió eszközével küszöböljék ki a becsületükön esett csorbát.
Korábban
A párbaj alkonya (?)
A 19. század közepén a Londontól nem messze, délnyugatra fekvő Weybridge a nagyvárosi művészek kedvelt találkozóhelye lett, így aztán a városkában senkit sem lepett meg a vázlatfüzetekkel a hónuk alatt sétáló úriemberek látványa. 1852 májusában azonban két férfi füzettokjában valójában pisztolyok voltak. A fegyverek tulajdonosa két centerburyi parlamenti képviselőjelölt, Frederick Romilly ezredes és George Smythe volt.
A párbajozók, akiknek összecsapását a kritikus pillanatban egy, az aljnövényzetből kitörő fácán zavarta meg, Londonba érkezésüket követően azonnal hírt adtak küzdelmükről egy újságban, amelynek olvasói aznap reggel meglehetősen zavarban érezhették magukat, mivel ugyanezen lap egy évtizeden át dicsekedett azzal, hogy a párbaj halott.
A törvénykezésben már évszázadokkal Romilly és Smythe párbaja előtt, a középkorban megjelent a szóbeli sértések szankcionálásának gyakorlata. A törvényhozók a verbális inzultus a fizikai támadások és a gyilkosságok egy szintre hozásával világos üzenetet küldtek: egy ember hírnevének tönkretétele egyenértékű az élete kioltásával.
A személyes sérelem megtorlása a középkorban főként a lovagi tornák kereteiben folyt, a kora újkorban azonban a felsőbb rétegekben az „urakért” való párbajozást felváltotta a saját becsület védelmének szándékával vívott küzdelem. Megszületett a modern párbaj. A 18. században a brit középosztály kereskedelemmel foglalkozó tagjai számos olyan hagyományos privilégiumot kezdtek el gyakorolni, mint a párbajozás. A párbaj a Hannover-dinasztia uralkodásának kezdeti évtizedeiben (I-III. György uralkodása idején) élte fénykorát, és ekkor alakult ki a parókáikat és császárkabátjaikat a szeretett hölgyért folytatott párbaj előtt félredobó becsületlovagok képe.
Ebben az időszakban az úriemberekre és a munkásokra külön-külön vonatkozó, a párbajt gyilkosságnak minősítő polgári és katonai törvényeket – csakúgy mint a gyakorlat keresztényietlen voltát hangsúlyozó szólamokat –, nagyrészt figyelmen kívül hagyták. Ahogy Henry Fielding 1749-es regényében, a Tom Jones-ban olvasható: „Nagyon szeretem a vallásomat, de a becsületemet még jobban.”
Nagy-Britanniában csak a napóleoni háború befejeztével, a militarizmus széleskörű elutasításának elterjedésével vett lendületet a párbaj elutasításáért küzdők „hadjárata”. Ehhez számos sokkoló eset – többek között Wellington hercegének és Winchilsea earljének 1829-es, a katolikusok emancipációjáról szóló Catholic Relief Bill miatt vívott párbaja – járult hozzá. A legtöbben ennek érdekében mégis a Párbaj Ellehetetlenítéséért Szövetség nevű, széleskörű társadalmi támogatást élvező szervezet tette, amely 1844-ben már a nagy-britanniai párbajok megszűnésének garanciájaként üdvözölte a betiltásról hozott új törvényeket.
A párbaj azonban holmi törvényi előírások miatt nem tűnt el teljesen. Közel 20 évvel azt követően, hogy a párbajellenes mozgalom hívei a koccintottak a küzdelmek betiltására, Daniel O’Donoghue ír parlamenti képviselő párbajra hívta ki az egykori miniszterelnök, Sir Robert Peel fiát, ifj. Robert Peelt, aki azzal vádolta meg O’Donoghue-t, hogy áruló. Peel azonban nem osztotta apja párbaj iránti lelkesedését, és nem volt hajlandó megküzdeni az űáltala megvádolt politikussal.
Ugyanebben az évben, 1862-ben hadbíróság elé állították Robertson századost, mivel nem kívánta párbajban megvédeni a becsületét. Tiszttársai nem voltak túlságosan boldogok a pletykáktól, amely szerint a férfi egy alacsony rangú nőcskével szűrte össze a levet, és eltávolították az alakulatból, mivel nem akart szembeszállni vádlójával.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
10. A reformkor fő kérdései
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Miért volt vértelen 1848. március 15-e?
- A nyelv átalakításáról szóló vitát is beindította a magyar államnyelvvé tétele
- Az irodalomban és a politikában is maradandót alkotott Kemény Zsigmond
- Az 1848-49-es szabadságharcban is tevékeny szerepet vállalt Irinyi János
- Alacsonyabb származása miatt sosem teljesülhetett be Vörösmarty első szerelme
- A cenzúra kicselezése érdekében adott alcímet a Himnusznak Kölcsey Ferenc
- Alig épült meg, máris történelmi esemény színhelye lett a Nemzeti Múzeum
- Nem láthatta színpadon a Bánk bánt Katona József
- Csatatértől az elmegyógyintézetig: ki volt Széchenyi István gróf?
- Előbb filmsztár lett, majd a színpadot is meghódította Törőcsik Mari 15:05
- Átírta a tévétörténelmet Larry Hagman és a Dallas sorozat 12:20
- Nem a folyó megfelelő részén haladt, ez okozta a Princess Alice katasztrófáját 10:35
- Súlyos társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet regényeiben Aldous Huxley tegnap
- Sokszor napokig viselte ugyanazt a ruhát Hetty Green, a milliárdos üzletasszony tegnap
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle tegnap
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter tegnap
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását tegnap
