Első felszállásakor összetörte a gépét, mégis rettegett ászpilóta lett a „vörös báró”

Porosz junkercsaládból származott, így megillette a Freiherr titulus, amit magyarra báróként fordítanak. Tizenegy évesen került katonai iskolába, ennek elvégzése után az ulánusoknál (könnyű fegyverzetű, lándzsával ellátott lovas fegyvernem) szolgált. Az első világháború kitörése után az orosz, majd a nyugati frontra vezényelték, s rögtön kitűnt bátorságával.

A gépfegyver és a szögesdrótakadályok azonban lehetetlenné tették a lovas hadviselést és Richthofen hamarosan a gyalogosok mellett szorongott a lövészárokban. Amikor áthelyezését kérte, szállásmesteri beosztást ajánlottak fel neki, amit felháborodva utasított el, feletteseinek ezt írta: "Nem azért jöttem a háborúba, hogy tojásokat és sajtokat gyűjtögessek". Végül a formálódó légierőhöz osztották be, jóllehet kezdetben alkalmatlannak vélték: pilótaengedélyét csak nehezen szerezte meg, első felszállásakor összetörte gépét és a légiirányítók épületét is. Két testvére is híres pilóta lett, Wolfram nevű öccse a spanyol polgárháborúban annak a Condor légiónak a parancsnoka volt, amely porrá bombázta Guernica városát.

A keleti fronton végzett felderítő missziók után Franciaország fölött indult éles bevetésekre. Az első világháborúban a pilóták még jobbára közelharcot vívtak, a párbaj kimenetelében döntő szerepe volt a személyes bátorságnak, a manőverező képességnek, a helyzetfelismerésnek. Richthofen első ellenfelét Champagne fölött lőtte le, de mivel a gép a francia vonalak mögé esett, a "szabályok" szerint nem könyvelhette el. Teljesítményét látva a német pilóta-ász, Oswald Boecke újonnan formálódó elit vadászegységéhez osztották be.

Első légi párbaját 1916. szeptember 17-én nyerte meg, a diadal után ezüst kupát rendelt, amelybe a dátumot és az ellenséges gép típusát vésette. Ezt a szokását sokáig megtartotta, csak a hatvanadik kupa után hagyott fel vele, amikor berlini ötvöse már nem jutott ezüsthöz - az ón kupát nem tartotta magához méltónak. Richthofen 1916 novemberében tizenegyedik légi harcában hosszú és heves küzdelem után legyőzte a legnevesebb brit pilótát, Lance Hawker őrnagyot, s ezzel legendává vált.

Tizenhatodik győzelme után megkapta a legmagasabb német katonai kitüntetést, és saját egység élére került. Légi századát rendkívüli mozgékonysága és a rikító színekre festett gépek miatt az újságírók "repülő cirkusznak" nevezték el. Maga Richthofen vörös színű, háromfedeles Fokker géppel repült, ezért nevezték el a franciák "vörös ördögnek", az angolok pedig "vörös bárónak" - utóbb ez a jelző vált fogalommá.

Richthofen, ha csak lehetett, kerülte a bravúrokat és a kockázatokat, hideg fejjel, pontosan taktikázva aratta egyik diadalt a másik után. Gépének szélességét a tervezők lerövidítették, így fordulékonyabb lett ellenfeleinél. A vörös báró csak 1917 áprilisában 22 brit gépet lőtt le, volt olyan nap, hogy egymás után négyet. 1917 júniusában bevetés közben fejlövést kapott, s az orvosok minden erőfeszítése ellenére sem gyógyult fel teljesen, élete hátralevő részében orrvérzés, kínzó fejfájás gyötörte.

Betegágyán megírta önéletrajzát, amelyben nem fukarkodott saját maga dicséretével - "minden, ami az égben van, hozzám tartozik", írta többek között. A könyv Németországban bestseller lett, még angolra is lefordították, igaz, erősen cenzúrázva. A jól működő német háborús propagandagépezet emberfölöttivé növesztette a báró alakját, azt terjesztették, hogy a britek külön egységet állítottak fel lelövésére, s hogy aki harcban végez vele, azonnal megkapja a Viktória-keresztet.

Richthofent - mivel a vezetés attól tartott, hogy hírneve miatt halála katasztrofális hatással lenne a háborús morálra - megpróbálták rábeszélni az irodai munkára. Ő erre nem volt hajlandó, tovább folytatta a repülést, s 1918 áprilisára már nyolcvan győzelemmel dicsekedhetett, többel, mint bárki más a hadviselő felek soraiban. A végzet 1918. április 21-én érte utol 25 éves pilótát. Egy harminc gép részvételével vívott légi ütközetben vesztette életét a Somme folyó közelében, az ausztrál gyalogság állásai fölött. Richthofen egy kanadai újoncot üldözött alacsony magasságban, amikor gépét találat érte. A brit légierő szerint a halálos lövést a kanadai Roy Brown repülő százados adta le, az ausztrálok szerint viszont egy Cedric Popkin nevű őrmester a lövészárokból. A báró még le tudta tenni gépét a mezőn, de nem sokkal később belehalt sebeibe.

A britek ünnepélyes temetést rendeztek az első világháború legeredményesebb vadászpilótájának, koporsóját hat díszegyenruhás tiszt vitte, sírjánál díszegység adott sortüzet. (A szinte teljesen épen maradt repülőgépet viszont teljesen darabjaira szedték az emléktárgyra vadászó katonák.) A holttestet 1925-ben a franciaországi temetőből a családi sírboltba helyezték át, nem sokkal később a nácik pompázatos külsőségek között Berlinben temették újra el. Manfred von Richthofen 1975 óta Wiesbadenben, testvérei mellett nyugszik. Alakja a populáris kultúra része lett, életéről készült képregény, regény, fél tucat film és még sláger is, s természetes, hogy számítógépes repülőszimulátor-programokban is repülhetünk vele.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

5. Magyarország gazdasága a 20. században
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• 1946 nyarára olyan értéktelenné vált a pengő, hogy az utcán hajították el a bankjegyeket
• 1956 miatt is késett a Borsodi Vegyi Kombinát elindulása
• Volt, aki féltette a túl sok szabadidőtől a népet a szabad szombatok bevezetésekor
• A rendszerváltoztatás belülről
• A haderő mellett a gazdaság fejlesztését is megcélozta a győri program
• Naponta nőttek tizenötszörösükre az árak a hiperinfláció idején
• Különösen kegyetlen körülmények között dolgoztatták a Hortobágyra kitelepítetteket
• Miért sikerült a lengyeleknek az, ami a magyaroknak nem?
• Nyolc áldozatot követelt a Kádár-korszak sikervállalatának építése