Miért volt vértelen 1848. március 15-e?

2017. március 15. 08:29 Csernus Szilveszter

1848 tavaszának változásait Magyarországon a reformkor két évtizede előzte meg, a polgári átalakulást, a korhadt, feudális világ „lecserélését" mégis egy napnak, 1848. március 15-nek szokás tulajdonítani. Ugyanakkor az események láncreakciójában Magyarországot nem csak Palermo és Párizs, de Bécs forradalmai is megelőzték, a hangulatot a nyugati hírek tüzelték föl. De amíg például a francia fővárosban barikádok és hullahegyek emelkedtek, Bécsben pedig Latour grófot lámpavasra húzták, addig a mi forradalmunk teljesen vértelen volt. Nézzük meg, mit értek el azon az esős márciusi napon Pest és Buda ifjai, miközben ugyanabban az időben az ország honatyái Pozsonyból Bécsbe indultak, hogy a reformokat törvényes keretek között keresztülvigyék.

Korábban

Forradalmi hangulat

„Világosan láttam, hogy Európa naponként közeledik egy nagyszerű, erőszakos megrázkódtatáshoz” – írta Petőfi 1846-1847-ről, majd „egyszerre leszakadt az ég a földre, jelenné lett a jövendő… a forradalom kitört Olaszországban!” – utalt a mérföldkőnek tekintett szicíliai eseményekre. Mint ismeretes, a svájci polgárháború mellett az 1848. január 12-i palermói forradalom indította el a láncreakciót, amely a népek tavaszához vezetett; ekkorra már Magyarországon is általános lelkesedés volt tapasztalható a reformok mielőbbi véghezvitelét illetően.

Az 1848. február 23-i párizsi forradalom híre Tolnában érte Petőfit. Az éppen rokonlátogatáson lévő költő szinte rohamtempóban ment Pestre, ahol meglepetésére semmi történés nem várta; ehelyett mindenki tőle várt valamit. Március 11-én a radikális ifjakat és liberális nemeseket is tömörítő Ellenzéki Kör gyűlésén Irinyi József és Jókai Mór megírta a tizenkét pontot, amely javarészt Kossuth 3-i felirati javaslatán alapult. A későbbi kormányzó az 1847-es Ellenzéki Nyilatkozatot bontotta ki országgyűlési javaslatával, amely az egész reformkor gyümölcse volt – így tehát a proklamációt nem tekinthetjük egyetlen ember (Kossuth) vagy csoport (márciusi ifjak) érdemének.

A pontokba szedett követeléseket az ifjak a 19-i József-napi nagy vásáron tervezték szétosztani a Pest melletti Rákos-mezőn összegyűltek között, amire Kossuthék is áldásukat adták. Petőfi naplója szerint ezen alkalomra írta 13-án új költeményét, a Nemzeti Dalt – ekkor még nem sejtette, hogy már négy nappal hamarabb történelmet ír vele. Az Ellenzéki Kör 14-i gyűlését a befutó bécsi hírek zavarták meg. A március 13-án a császárvárosban kitört forradalom nagy megdöbbenést keltett az akkor 160 ezer lelket számláló ikervárosok, Pest-Buda értelmiségei között: miként lehet az, hogy az abszolutizmus fellegvárában egyszer csak elűzték a régi rend ikonját, Klemens Metternichet, míg Magyarországon a több éves készülődés ellenére sem történik semmi?

Több sem kellett a március 14-én gyülekező fiataloknak: eldöntötték, hogy már másnap a tettek mezejére lépnek. A konkrét terv a sajtószabadság azonnali megteremtése volt, aminek okát, sürgősségét Petőfi fogalmazta meg: „van olyan együgyű, ki azt képzelje, hogy szabad sajtó nélkül lehet bármely nemzetnek szabadsága?”. A márciusi ifjak nagy izgalommal tértek haza 14-én este. Maga Petőfi az éj nagy részét ébren töltötte feleségével, Szendrey Júliával a másnapi tervekről tanakodva. A fiatal pár Petőfi utazása miatt régen nem látta egymást, így nem csak a forradalmi vágy égett bennük...