Barakkba zárva – életre ítélve

2016. február 24. 18:16

„Ezek az emberek túlélték Sztálint és a Szovjetuniót, az élet győzött a megaláztatás felett” – mondta Rétvári Bence államtitkár a budapesti Fővám téri aluljáróban található, Barakkba zárva – életre ítélve című kiállítás megnyitóján azokra az idős emberekre utalva, akik szintén jelen voltak a helyszínen. A szovjet kényszermunka-táborbeli lakóbarakkot megjelenítő, köztéri, mindenki számára ingyenesen megtekinthető installáció a Múlt-kor Történelmi Magazin által összegyűjtött képanyagokat felhasználva mutatja be a Gulág kegyetlen világát, továbbá a hetven évvel ezelőtti szörnyűségeket túlélők mai portréit is meg lehet tekinteni.

Korábban

A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve keretében megvalósuló, a Fővám téri aluljáróban található, Barakkba zárva – életre ítélve című kiállítás közel 800 ezer magyar tragédiáját idézi meg. Közülük sokan soha nem tértek vissza a szovjet kényszermunkatáborok embertelen poklából. Nekik állít emléket a február 24-től március 10-ig látható köztéri kiállítás.

A korabeli viszonyokat idéző barakk belsejében látható archív felvételeken és az egykori rabok mai fotóin, élettörténetük egy rövid szegletének bemutatásán keresztül emlékeznek azokra az emberekre, akik nem térhettek haza, és azokra, akik túlélték a túlélhetetlent. Akik saját sorsukkal, helytállásukkal, életükkel mutatnak példát az utókor számára.

A megnyitón Bognár Szilvia énekesnő dalai után Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára beszédében modernkori rabszolgaságnak nevezte a Szovjetunióba hurcolt kényszermunkásokat dolgoztató, egykori munkatáborok létét. Hangsúlyozta, hogy az ott elhunytakra és a hazatértekre emlékező kiállítás eltér az eddig megszokottaktól. „Eddig az emberek mentek be a múzeumba, most maga a történelem jön ki az emberekhez”. Kiemelte, hogy az aluljáróba érkezők számára az installációk egyfajta kontrasztot közvetítenek: nem pusztán a szenvedést és az elhurcoltak megaláztatását mutatják be, hanem azt is, ahogyan az élet győzedelmeskedett. „Ezek az emberek túlélték Sztálint és a Szovjetuniót, az élet győzött” – fogalmazta meg gondolatait.

A megnyitón két egykori kényszermunkatábort megjárt magyar fogoly is jelen volt. Az installáción látható különleges képeken egyik oldalról nézve a korabeli fotókat, míg a másik oldalról szemlélve a túlélők mai fotóit lehet megtekinteni. Az egyes fényképek alatt egy szám látható, amely az adott túlélő munkatáborokban eltöltött napok számát jelenti. Ezek alatt egy-egy rövid leírás olvasható.

Íme az egyik különösen kifejező: „A földalatti bányászmunkában az volt a jó, hogy mindig csak -10 °C volt” – mesélte Fekete Iván azokról az évekről. Miközben a tárnákban dolgoztak, az egyik kirobbantott jégtömbben egy nagy, fagyott halat találtak. A szovjet illetékesek szakértőt hívattak a becslésük szerint sok ezer éves lelethez. Mire a régész odaért, az éhes rabok tüzet raktak, megfőzték és megették a halat. A kutatók már csak a gerincét tudták elvinni.

A kiállítás az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a GULAG Emlékbizottság kezdeményezésére, a Múlt-kor Történelmi Magazin által összegyűjtött képanyagot felhasználva jött létre.

A szovjet kényszermunkatáborok borzalmairól ide és ide kattintva olvashat.