Az etruszkoktól tanulták a gallok a borkészítést

2013. június 5. 12:00

Egy ókori, mészkőből készült eszköz a legrégebbi szőlőprés, amelyet valaha felfedeztek francia földön; a szakemberek i. e. 425-re datálják a nem mindennapi leletet. Az eddigi kutatások szerint az etruszkok hozhatták be a gallok földjére a borkészítés tudományát.

Korábban

A borkészítés első bizonyítéka a most feltárt szőlőprés, amelyet a mai Franciaország területén találtak meg, számolt be a felfedezésről a héten az amerikai Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóirat. A bizonyítékok a szakemberek szerint arra utalnak, hogy Etruria lakóinak segítségével sajátíthatták el Franciaország egykori lakosai a mesterséget. „Most már tudjuk, hogy az etruszkok vezethették be a gallokat a mediterrán borkultúra szépségeibe az itáliai borok Dél-Franciaországba való exportálásával” – mondta el Patrick McGovern, a Pennsylvaniai Egyetem kutatója. „Meghonosodását természetesen a hazai igények is segítették” – tette hozzá.

Az eurázsiai szőlőt először mintegy 9 ezer évvel ezelőtt domesztikálták, mégpedig a Közel-Keleten, a mai Törökország vagy Irán területén. Az alkoholos ital fokozatosan terjedt el a Földközi-tenger medencéjében a föníciaiak és a görögök által közvetítve. I. e. 800-ban az előbbiek az etruszkokkal léptek kereskedelmi kapcsolatba, majd Itáliába szállították az amforákban tárolt nedűt. Az i. e. 600 környékéről való hajóroncsokon eddig többször találtak a kutatók borral teli etruszk amforákat, ami arra utal, hogy Itália ekkorra már saját borait exportálta. Az elmúlt években a kutatók feltárták Lattara tengerparti városának (mai francia neve: Lattes) kereskedelmi lerakatait, amelyek a település virágkorában (i. e. 525-475) dugig voltak tömve amforákkal.

McGovern és munkatársai három ilyen tárolóeszközt is megvizsgáltak, illetve elemzés alá vettek egy kiöntővel ellátott, kerek, mészkőből készült eszközt is, amelyről úgy vélték, hogy egyfajta prés lehetett. (eddig nem volt bizonyíték arra, hogy a helyiek bármilyen eszközt használtak volna a szőlő vagy esetleg az olívabogyó összepréselésére.) A kutatók 13 amforából választották ki az elemzésre szánt hármat, amelyeket molekuláris vizsgálatoknak vetették alá. Az elemzés borkősavat mutatott ki, amely megtalálható a szőlőben és a bor egyik fő összetevője. Más, a borban is megtalálható savak – mint például a borostyánkősav, az almasav és a citromsav – is mind jelen voltak az elemzések szerint.

Az ősi bornak még nem volt sok köze a maihoz, a kutatók azt is megállapították, hogy az etruszkok nagy mennyiségű fenyőgyantát is a folyadék közé keverhettek, amely ízt adott és tartósítószer gyanánt is szolgált. Az ókori bor gyógynövényekből készült alkotóelemeket is tartalmazhatott, ugyanis rozmaring, bazsalikom és kakukkfű nyomait is kimutatták a vizsgálatokat végző szakértők. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy ma is van egy „retsina” nevű bor Görögországban, amelynek ízesítésére fenyőgyantát használnak, habár a palackozás azóta már megszüntette a tartósítószer szükségességét.

„Akkoriban a borokat elsősorban nem az ízük miatt fogyasztották, hanem gyógyászati keverékként alkalmazták” – mondta McGovern. Még ennél is fontosabb, hogy a most feltárt mészkőprésen – amelyet i. e. 425-400 közé datáltak – is találtak borkősavra utaló nyomokat, amiből azt a következtetést lehet levonni, hogy Lattara ókori lakói nem csupán importálták a bort, hanem elő is állítottak. A korábbi amforák és a szőlőprés vizsgálatai alapján a szakértők úgy vélik, hogy a terület lakosai lehettek az elsők a mai Franciaország területéről, akik megpróbálkoztak a szőlőtermesztéssel, a szőlőtöveket pedig Etruria vidékeiről szerezték be. A kutatók korábban szőlőpalánta maradványokat is találtak a tenger fenekén pihenő hajóroncsokon.

„Franciaország betörése a világ borkultúrájának élmezőnyébe igen jól dokumentált, a ciszterci szerzetesek a 12. században már pontos ismeretekkel rendelkeztek a borkészítés terén, tapasztalatuk szerint a Chardonnay és a Pinot Noir a legjobb fajta, amely Burgundiában nőhet” – magyarázta McGovern.