Állat módjára ettek a rómaiak

2013. március 5. 08:37

Nem csak az állatok és a nélkülözők ettek kölest az ókori Rómában, a csontokon elvégzett izotópos vizsgálatok egyértelműen bebizonyították, hogy a "madáreleség" gyakorta felbukkant az átlag római asztalán is - olvasható egy frissen megjelent tanulmányban.

Korábban

Az ókori római előkelőkről – a feltárt mozaikoknak köszönhetően – elsősorban az a kép él bennünk, hogy viszonylag egészségesen és bőségesen táplálkoztak. Nem voltak ilyen szerencsés helyzetben a plebejusok, akiknek táplálkozási szokásairól a különböző régészeti emlékek keveset mesélnek az utókor számára.

A plebs életmódjának megismeréséhez a római temetőkben fellelt csontokon elvégzett analízisek vitték közelebb a kutatókat. „Semmit nem tudunk az életükről, ezért is alkalmaztunk biokémiai módszereket, hogy megvizsgáljuk őket” – közölte Kristina Killgrove, a West Florida-i Egyetem antropológusa, a kutatás vezetője.

Az ókori Rómában az étrend az egyénnek a társadalomban betöltött státusától és lakóhelyétől függött. Az ókori szövegekből elsősorban a vagyonos rétegek táplálkozási szokásai rekonstruálhatók: ezek szerint a magas társadalmi rétegek egzotikus gyümölcsöket és zöldségeket ettek, de asztalukról nem hiányzott a kagyló és csiga sem.

Ezek az írások feltűnően hallgatnak a római nép étrendjéről, ezért Killgrove és kollégái úgy döntöttek, hogy megvizsgálnak két római temetőt: a Casal Bertonét és a Castellaccio Europarcót, s a bennük fellelt 36 emberi combcsontot – olvasható a Journal of Anthropological Archaeology legújabb számában. A leletek a császárság korából származnak, amely időszak alatt Róma lakossága 1 és 2 millió között mozgott.

A kutatók a csontok szén- és a nitrogénizotópok szintjét vizsgálták meg, ugyanis ezek szolgálnak megbízható információval az egyén étrendjéről. A rómaiak helyi termesztésű ételeket fogyasztottak (locavore), például sokkal kevesebb halat ettek, mint a tengerpart mentén élők. De különbséget figyeltek meg Rómán belül is: a relatíve gazdagabb plebejusok temetkezési helyéül szolgáló Casa Bertone temetőjében talált csontokból azt lehetett kiolvasni, hogy az elhunytak kevesebb kölest ettek, mint a kevésbé jómódúakat „befogadó” Castellaccio Europarco lakói.

S bár az ókori szövegek arról szólnak, hogy kölest csak az állatok (a nagyobb éhínségek idején az emberek is) ettek, a csontok izotópos vizsgálata egyértelműen bebizonyították, hogy a Mezopotámiában már 6000 évvel ezelőtt is termesztett növényt – kényszerből bár, de – a társadalom kevésbé szerencsés tagjai is előszeretettel fogyasztották.