Veszélyesek a holokausztról szóló szerepjátékok

2011. január 28. 09:33

Az amerikai Hammond iskola hatodikos diákjai drámapedagógiai játékkal emlékeztek a holokausztra. A mini-színházak ugyan segíthetnek az előítéletek eloszlatásában, de sok buktatót is rejtenek magukban.

Korábban

„Zsidóknak és kutyáknak tilos a bemenet” – ez a felirat fogadta két napig a projektbe bevont osztály tanulóit, akiket két csoportra, „nácikra”, és „zsidókra” osztottak. Az első csoportba kerültek a terem első padsoraiban foglaltak helyet, s tanítójuk megkülönböztetett figyelemben részesítette őket, míg a „zsidók” hátul ültek, ruháikra pedig csillagot festettek – mondta el a játékot felügyelő Karen Shull.

Ilyen és ehhez hasonló játékokat az egész országban rendeznek, hogy ezzel is felhívják a figyelmet: az előítéleteket könnyen lehet adaptálni. Míg a Hammond-féle projekt szigorúan szervezett és kevés kritika övezi, az oktatási szakértők szerint más esetekben könnyen kicsúszhat a tanár kezéből az irányítás és ezzel akaratlanul is árthatnak a diákoknak.

A játék a Hammondban sem ment zökkenőmentesen, sokan elsírták magukat, amikor realizálták: másodosztályú státusba kerültek – mondta el Shull, aki a szerepjáték végeztével felcserélte a két csoportot, így mindenki megtudhatta, milyen a másik bőrében lenni. „Az első csoportba tartozó diákok rendkívül elnyűttek voltak, majd beszédük megváltozott, érdekes volt, hogyan váltanak szerepet. Sokan mondták: örülök, hogy végre újra német lehetek” – tette hozzá.

Hétfőn hatvannyolc diák ragad tollat, hogy egy esszében számoljon be tapasztalatairól; kedden New Yorkból érkezik hozzájuk egy holokauszt túlélő, aki testközelből számolhat be második világháborús élményeiről.

Ezek a szerepjátékok igen elterjedtnek számítanak a világon, az oktatási szakértők azonban nem győzik hangsúlyozni, hogy a performanszokat mennyire körültekintően kell szervezni. A baj akkor következik be, amikor a már amúgy is érzelmi problémákkal küszködő diákok túl agresszívvá válnak – nyilatkozta Nathan Carnes, az USC’s College of Education segédprofesszora. „A középiskolások nagyon kellemetlen helyzetben vannak. Óvatosnak és lelkiismeretesnek kell lenni ezekkel a tanulmányi tapasztalatokkal kapcsolatban. Másrészről viszont tudjuk, hogy a tanítás legmagasabb foka maga a gyakorlat” – tette hozzá.

A holokauszt szerepjátékok négy éve zajlanak a columbiai Hammond magániskolában, ahol az évi tandíj átlagosan több mint 13 ezer dollárra rúg. A szülők korábban nyilatkozatot tettek, hogy gyermekük részt vehet a programban, s ezt aláírásukkal is tanúsítaniuk kellett. Eddig ugyan egyetlen diák sem lépett ki a projektből, néhány szülő azonban panasszal élt a szerepjátékok miatt. Általában elmondható, hogy a tanárok jól felkészülten érkeznek az órákra, s bőségesen ellátják információkkal a diákokat, mi történt a harmincas évek Németországában.

Laura Riley középiskolai földrajztanár elmondta: a kétnapos projekt szigorú menetrendet követ, így a diákoknak nincs idejük egymás piszkálására. A diákokat az ebédlőben és az öltözőkben is két csoportra szedik, ami Riley szerint két célt szolgál: „Meg szeretnénk őket ismertetni az egyenlőtlenség élményével, ugyanakkor biztonságban tartjuk növendékeinket”.

A szimulációs játékok őse Jane Elliott 1967-es kísérlete, amely a diákokat szemük színe alapján osztotta kétfelé; a tanárnő a kékszeműeknek azt mondta, sokkal értelmesebbek, mint barna társaik, s ekkor meglepődve tapasztalta, hogy az első csoport tagjai úgy kezdtek el viselkedni, mint akik felsőbbrendűek lennének. Azóta sokféle témában rendeztek szerepjátékokat (ilyen volt például a rabszolga-kereskedelmet bemutató Underground Railroad projekt), s újabban egyesek arra hívják fel a figyelmet, hogy a projekt kiváló lehetőség lenne a muzulmánok és a spanyolajkúak iránt tanúsított előítéletek lebontásához.