Római kori őrtornyok Portugáliában

„A rebellió elültével és a vidék pacifikálásával-újjászervezésével hirtelen megjelentek ezek az építmények” – nyilatkozta Joey Williams, a Buffalói Egyetem régésze, aki Rui Matalotoval együtt vezeti az ásatásokat. A csapat tíz évvel ezelőtt kezdte meg a kutatást: ekkor Mataloto feljegyzéseket készített az őrtornyokról, s megvizsgálta az ott talált régészeti leleteket. Csak ezt követően vette kezdetét az egyik építmény, a 9x5 méteres Caladhino feltárása, immáron Williamsszel az oldalán.

Williams szerint rendkívül véres volt az őrtornyok építését megelőző polgárháború. „Itt i.e. 82 és 72 között Quintus Sertorius vezetésével egy szakadár római köztársaság működött, hogy otthont biztosítsanak az elkeseredett rómaiaknak.” Az államférfi árnyékszenátust állított fel, majd kihívta Sullát, Róma diktátorát. Elsőre feltartóztatták a római hadsereget, Pompeius állítólag egyetlen ütközetben 10 ezer katonát veszített, de a hadvezér nem adta fel és tovább fegyverkezett.

Mindeközben Sertoriust – a katonai sikerek ellenére – belülről támadták. „A harcok közepette ellene fordult egyik itáliai tisztviselője, Perperna, aki miután díszvacsorára invitálta, meggyilkoltatta” – írja Leonard Curchin a római kori Hispániáról szóló könyvében. Sertorius halálával kezdett elfogyni a levegő a felkelők körül, majd 61-ben egy frissen kinevezett helytartó, bizonyos Julius Caesar került a tartomány élére, aki megzabolázta a római uralom ellen fellázadó törzsi csoportokat.

A huszonnégy őrtorony – egy nagyobb erőddel megerősítve Castelo da Lousánál – megépítése egybeesett a polgárháború végével és Caesar felemelkedésével. A közép-portugáliai Alto Alentejónál található építmények közötti kommunikáció nem mehetett zökkenőmentesen. „Nem tudtak egymásnak jelezni, világítani, még csak egy zászlót sem lengetni” – mondta el Williams, aki szerint mindez azt jelenti, hogy az őrtornyok irányítói csak egy szűkebb terület védelméért voltak felelősek. Az őrtornyoknál bányászatra utaló jeleket is találtak, amit foglyok, esetleg rabszolgák működtettek.

Caladhino mellett a régészek egy egy méter széles és két méter magas falat is feltártak. A toronyban két szobát találtak, amelyeket egy L-alakú folyosó kötött össze. A munka előrehaladtával a szakemberek ráadásul olyan régészeti leletekre is bukkantak, amelyeket általában nem szoktak a római katonákkal összefüggésbe hozni – például egy egyszerű szövőgépet. William szerint erre az önellátás miatt volt szükség, s rendszerint az őrszolgálatot teljesítőkre esett a hálátlan szerep. A másik magyarázat szerint nem katonák, hanem civilek laktak a tornyokban, ezt erősítik az építményekben talált agyagedények valamint egy olvasztókemence maradványai is.

Idővel a rómaiak otthagyták az őrtornyokat, és a környező villákban vertek tanyát. „Elképzelhető, hogy az itt élők a bányászatból meggazdagodva építhették fel a lejtőkön lakóházaikat” – villantott fel Williams egy lehetséges magyarázatot a környéken fellelhető villák jelenlétére.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2013

• A múlt század romkocsmái
• A Romanov-ház utolsó évtizedei
• Udvari bolondok a történelemben
• Száz éve épült a szőnyi álomkastély
• Udvari arcképfestők és fejedelmi modelljeik
• A Magyar Néphadsereg és az Egri csillagok
• A Kennedy-család és az öröklött hírnév
• Nem volt könnyű életük az újkori udvari bolondoknak
• Robert Capa és Magyarország