Németország egységben - lépésről-lépésre

2010. október 11. 13:41 Múlt-kor, Spiegel Online

"Őrültség" - mondták az elemzők, amikor az 1989 őszét követő háromszáz nap krónikáját kellett egy szóban összefoglalniuk, ugyanis Németország történetének legfontosabb eseménye, az NSZK és az NDK egyesítése úgy ment végbe, hogy egyetlen puskalövés nem dördült el. Amikor a berlini fal 1989 novemberében ledőlt, senki nem gondolta, hogy egy éven belül egyesülhet a két országrész. A berlini külügyminisztérium által nyilvánosságra hozott új dokumentumok most új megvilágításba helyezik a világtörténelmi eseményeket.

Korábban

Az egység ellenzői

Hat héttel a fal leomlása előtt Margaret Thatcher brit miniszterelnök és Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár találkozott a Kremlben. Közös volt bennük, hogy mindkettőjüket összekötötte a náci Harmadik Birodalom ellen vívott háború: Thatcher szülővárosát két tucat alkalommal bombázta a Luftwaffe, míg Gorbacsovban kitörölhetetlen emlékeket hagytak a nélkülözések, a tömeggyilkosságok miatti bujkálások.

1989 őszén minden hétfőn több ezer ember vonult az utcára Lipcsében, miközben hatezer NDK-s polgár vert sátrat a prágai és varsói nyugat-német nagykövetség előtt, ahol a kivándorlásukért tüntettek. Ezek a képsorok végül az egész világot bejárták , majd Thatcher és Gorbacsov fejében szöget ütött a gondolat: Németország komoly változások elé néz a közeljövőben. A kérdés sokáig az volt, hogy kettejük között ki volt az első, aki felvetette Kelet-és Nyugat-Németország egyesítését.

Thatcher jelentette ki először: "Az egyesített Németország ellen foglalok állást", majd a francia köztársasági elnökre, Francois Mitterandra célzott, amikor azt mondta, hogy "van egy másik nyugati vezető", aki osztja véleményét, ráadásul egész Nyugat-Európa az ő oldalán van. Ezt a NATO közleményben utasította vissza, amelyet a maga módján a brit miniszterelnök is megerősített. Ahogy Kelet-Németország kezdett a szakadék szélére sodródni, már az egyesítést ellenzők tábora között sem volt akkora összhang, s ennek meglehetősen kevésszer adtak hangot. Ezek egyike Jicák Samir izraeli miniszterelnök volt, aki azért tartott a két országrész egyesítésétől, mivel szerinte az újra a zsidók kiirtását hozná magával. A zárt ajtók mögött azonban a nyugati vezetők igyekezték megnyugtatni az NSZK-s vezetőket: nem engedik - mondták - hogy Kelet-Németország összeomoljon.

Az európai vezetők körében tartotta magát az a nézet, hogy nem kellene 1995 előtt megvalósítani az egyesítést, sőt, inkább egy későbbi céldátum lenne a helyénvaló - már ha ez egyáltalán lehetséges. Az NSZK és az NDK a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai közötti határvonal két legfontosabb állama volt: ezen a ponton kilenc ország mintegy másfél millió katonája nézett egymással farkasszemet, ráadásul mindkét ország rendelkezett atomfegyverekkel. Egyik ország sem rendelkezhetett szabadon határai felett a szövetségesek jóváhagyása nélkül, nem dönthettek szabadon az egyesítésről sem, sőt, a Szovjetunió jogot formálhatott arra, hogy Nyugat-Németországgal szemben, vagy akár nemzetközi szinten maga képviselje csatlósállama érdekeit.

Thatcher megvetette a Szovjetuniót, ugyanakkor leszögezte, az lenne a kívánatos, ha a szovjet csapatok a lehető legtovább maradnának a keletnémet határokon: "A Szovjetunióra mint az egységes Németország elleni ellensúlyra van szükségünk". Az Egyesült Államok nyíltan kiállt az egyesített Németország NATO-tagsága mellett, mondván, az így létrejött államalakulatnak semmi esetre sem szabadna semlegesnek maradnia, míg 1990. április 9-én az egyik bonni tisztségviselő Moszkvában kijelentette: országa biztonságra törekszik, de ezt nem a Szovjetunió kárára akarják elérni.

A most bemutatott dokumentumokból az is kiderült, hogy a német külügyminiszter, Hans-Dietrich Genscher saját életét is kockáztatta a német egység megteremtése érdekében. A berlini fal leomlása előtt Helmut Kohl kancellár arra figyelmeztette amerikai partnereit, hogy a szívbeteg Genscher talán már a következő parlamenti választást sem fogja megélni; a külügyér legtöbbet utazásai során szenvedett, egyszer egy találkozóját is lemondta, majd katonai kórházba szállították.

következő oldal 1 / 4