Kilencven éves lett "Nagy-Berlin"

A naggyá válás nem ment könnyen. Az akkori berlini magisztrátus (önkormányzat) által kiszemelt települések többsége ugyanis hevesen ellenezte, hogy a főváros az ő bekebelezésük árán növekedjék. Ezért az utolsó pillanatig tiltakoztak a tervezett fúzió ellen. Sokáig úgy tűnt, hogy sikerrel.

A politikai pártok között ugyanis komoly szövetségesekre találtak. Az akkori Berlin körül elterülő városok és községek beolvasztását csak a szociáldemokraták (SPD) és a korábban e pártból kivált független szocdemek (USPD) szorgalmazták a porosz tartományi gyűlésben. Az önállóságukhoz makacsul ragaszkodó településeket támogatva viszont ellenezte a bekebelezést a Német Nemzeti Párt, a Német Néppárt és a katolikus Centrum párt.

Az első két olvasásban az előterjesztés nem kapott többséget. A harmadik olvasás után, 1920. április 27-én következett a döntő szavazás. A porosz parlament 402 képviselője közül 84 hiányzott az ülésről - közülük 67-en igazolatlanul. Utóbbiak zöme a Centrum honatyái közül került ki, amely párt így közvetve a fúziót támogatta. A bekebelezést végül 165:148 arányban fogadta el a tartományi gyűlés.

A döntés eredményeként hét város - köztük Charlottenburg, Schöneberg, Spandau, Wannsee és Wilmersdorf -, 59 község és 72 uradalmi körzet került Berlin határain belülre. A német főváros területe több mint tízszeresére (878 négyzetkilométerre) nőtt, népessége pedig megduplázódott, elérve a 3,8 milliót.

A folyamatos ház- és útépítések következtében "kis Berlin" és környezete már a századforduló előtt szervesen összenőtt. Közigazgatási szempontból viszont olyan állapotok uralkodtak, mint a középkori német birodalomban, amely több száz hercegségre, grófságra, őrgrófságra, fejedelemségre, érsekségre, szabad városra és hasonlókra tagolódott - és mindegyik saját pénzzel, vámjoggal, törvényekkel stb. rendelkezett.

1900 táján a későbbi Nagy-Berlin térségében még száznál több város és község létezett, ezekben 43 gáz-, 17 víz- és 15 áramszolgáltató cég működött. A széttagoltság olyan döbbenetes helyzettel járt, hogy míg a Tegeli-tó vizét Berlin ivóvízellátás céljára hasznosította, aközben két község: Reinickendorf és Tegel a maga szennyvizét vezette be a tóba...

Ma már hihetetlenül hangzik, de tény, hogy a fúzió előtt a Nollendorfplatzon (amely ma Berlin szívében fekszik) három város határa metszette egymást: Schönebergé, Charlottenburgé és Berliné. A Nagy-Berlint létrehozó parlamenti határozat nélkül Erich Kästner regényhőse, Emil Tischbein és "detektív" barátai négy városon át lettek volna kénytelenek üldözni a drezdai fiú pénzét ellopó Grundeis urat.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2014

• Mátyásdomb: Lonkai-kastély
• Mi volt Augustus sikerének kulcsa?
• Zrínyi kirohanásai
• Az ujj nélküli apáca titka
• A gulyáskommunizmustól a műanyag kilencvenes évekig
• Kémelhárítók „rendszerváltása"
• Színészből lett politikusok
• A maffia Tízparancsolat-értelmezése
• A szabadság kapujában – megjelent a Múlt-kor őszi száma