Feledte volna Amerika a Csendes-óceánt

2010. április 9. 09:37

A második világháborús filmek eddig kevéssé kedvelt helyszíne volt a Csendes-óceán: a HBO pár hete sugárzott, vadonatúj tévésorozata ezen a helyzeten próbál változtatni.

Korábban

1941. december 8-án, mintegy 24 órával a japánok rajtaütésszerű, az amerikai haditengerészet Pearl Harbor-i támaszpontjára mért támadása után, a Kongresszus hivatalosan hadat üzent a Japán Birodalomnak. Japán és az Egyesült Államok között már egy évtizede növekedett a feszültség, mivel Japán kiterjesztette hódításait Kína és Délkelet-Ázsia területeire.

A Pearl Harbor-i bombázás következményeképpen az Amerikai Egyesült Államok hivatalosan is belépett a II. világháborúba, ami már három éve tartott a Szövetséges hatalmak (mint az Egyesült Királyság, a Szovjetunió, Kína, Kanada, Ausztrália) és a Tengelyhatalmak (Japán, Németország, Olaszország) között. Az ország toborzó irodái gyakorlatilag egyik napról a másikra zsúfolásig megteltek, amerikaiak ezrei özönlöttek, hogy katonai szolgálatra jelentkezzenek. A túlfűtött fiatalok közül sokan a Tengerészgyalogságot választották, melynek létszáma a Pearl Harbor-i támadást követő hat hónapban mintegy megháromszorozódott.

Míg „Az elit alakulat” c. sorozat az amerikai hadsereg egy ejtőernyős századának az európai hadszíntéren átélt viszontagságait meséli el, a „THE PACIFIC - A hős alakulat” az óceán túloldalán, a csendes-óceáni hadszíntéren zajló háborút mutatja be. A hadszíntér magában foglalja a Csendes-óceán és szigetei nagy részét, beleértve a Fülöp-szigeteket, Holland Kelet-Indiát, Új-Guineát és a Salamon-szigeteket. A minisorozat az első számú tengerészgyalogos hadosztályban – az amerikai tengerészgyalogság legrégebbi és legnagyobb hadosztálya, a „Régi tenyészet” névre keresztelt gyalogsági hadosztály – szolgáló három katona közös odüsszeiáját mutatja be.

A filmkészítők egész mostanáig nem szívesen foglalkoztak témával, bár a történet szinte minden amerikai családot érint. Ezt a földrajzi helyismeret hiányával, és a kezelhetetlen, szigetről szigetre ugráló történetekkel magyarázták, amiknél sokkal egyszerűbb volt elmesélni az európai háború – lineárisnak tűnő, ám ugyancsak túlontúl leegyszerűsített - megpróbáltatásait. Emellett szintén kellemetlennek tűnhetett, hogy a csendes-óceáni háború sokszor egy kölcsönös, rasszizmustól hajtott mészárlás volt, ami nem nagyon illet az ideologikus, igazságos amerikaiak által vezetett felszabadító háborút bemutató képhez.

Persze kezdetben nem volt szégyellnivaló: 1948-ban, tehát nem sokkal a háború vége után Norman Mailer Meztelenek és holtak című munkájában reális képet festett a térségről. Hollywood is készített filmeket, amelyek közül talán az Ivo Dzsima homokja állított leginkább emléket az amerikai hősöknek. A leegyszerűsített, a japánokat gonoszként, a másik felet megmentőként bemutató filmek azonban elég hamar eltűntek a vászonról, és Európa került a fókuszba, hihetetlenül gonosz nácikkal, butuska Wehrmacht tisztekel, és bohém olaszokkal..

A csendes-óceáni téma 1998-ban lett újra elfogadott, amikor bemutatták Terrence Malick Az őrület határán című filmjét, illetve később Clint Eastwood kétrészes eposzával - míg az előbbi költészetet varázsolt a borzalmakba, addig a másik előbb amerikai, majd japán oldalról mutatta be az öldökléseket. A mostani sorozat ezzel szeretett volna szakítani: alkotói szerint a kölcsönös brutalitás érzékeltetése talán egy kicsit közelebb visz az ott történtekhez.

Az egykori eseményekre a japánok sem szívesen emlékeznek: ezt a kérdést ráadásul a szigetország sokszor korabeli retorikát idéző megnyilvánulásai nehezítik.

A sorozat oldala