Orosz orvos tágította ki az evolúció értelmezését

2010. február 25. 12:49

Egy Rockefeller ösztöndíjas orosz kutató borította az evolúcióról korábban képviselt konszenzust. Tézise szerint a darwini gondolat nem csak a múltban történtekre vonatkozik, és mechanizmusait sem pusztán csak a természet hozza létre és hajtja végre.

Korábban

A huszadik század elején amerikai gyümölcstermesztők észrevették, hogy a rovarölőszer már nem képes legyőzni a gyümölcsösben támadó rovarokat. Mindenki emberi mulasztásra gyanakodott: a gyártókat rossz hatóanyag készítésével vádolták, a gazdálkodókra ráfogták, rosszul tették ki a szereket. Arra csak kevesen gondoltak, hogy maga a szer is elveszítheti rovarölő képességét, főleg azokon a területeken, ahol a gazdálkodók a legmegbízhatóbb hatóanyagú szereket, a leggondosabb körültekintés mellett, a legalaposabb technológiaára hagyatkozva szórták ki. Két évtizeden keresztül nem született elfogadható magyarázat, majd a két háború között egy új elmélet egyesítette a biológia két meghatározó elméletét, a darwini evolúcióelméletet és a mendeli genetikát.

Theodosius Dobzhansky orosz származású amerikai orvos ugyanis a rovarölőszer használatát a természetes kiválasztódás mechanizmusaként fogta fel, amely csak a rezisztensek túlélését tette lehetővé. Ezzel nem csak egy biológiai kérdésre adta meg a választ, hanem a még több rovarirtó szertől még több termés visszaeséssel jellemezhető gazdasági ellentmondást is sikeresen feloldotta.

Dobzhansky 1927-ben került Rockefeller-ösztöndíjjal a New York-i Columbia Egyetemre. Egyetemi munkája után 1962-tól a Rockefeller Intézetben dolgozott. Nyugdíjasként tért vissza a davosi California Egyetemre. Felismerése paradigmatikus változáshoz vezetett a tudománytörténetben: az evolúcióelmélet és a genetika tudományának neodarwinista szintézisét hozta létre. Híressé vált megfogalmazása szerint "a természetes szelekció hatékonyságának legjobb bizonyítékára talán még várni kell."

Elsőként foglalta össze az eredményeket a Genetika és a fajok eredete című 1937-es munkájában. Felfedezése felborította az evolúcióról korábban gondoltakat. Az evolúció Dobzhansky tézise szerint nem csak a múltban történtekre vonatkozik, és mechanizmusait nem pusztán a természet hozza létre és hajtja végre.

Mindenesetre Dobzhansky óta az evolúció gondolatát a társadalomtudományokban is komolyan veszik. Az ember évezredek alatt számtalan faj evolúciójába avatkozott be. Ezzel a magatartásával az emberiség nemcsak a természetről alkotott tapasztalatát, hanem számos másik faj genetikai állományát is módosította.

Dobzhansky felismerésének lényege, hogy a genetikai rendszer sokkal gyorsabban reagál a környezeti változásokra, mert a genotípusok közt sok már korábban alkalmazkodott az addig ismeretlen új viszonyokhoz. A fajok így akár egyszerűen ketté is szakadhatnak. A fejlődő ember című 1962-es könyve szerint az ember agyi tulajdonságai, mentális kapacitásai, például számolási, poétikai vagy gondolkodási képességeink nem genetikailag meghatározottak. Egyénileg mégoly különböző adottságaink ellenére a Homo sapiens faj szimbolikus gondolkodásra és a beszédre való legalapvetőbb képessége közös.

A huszadik századi tudományos életében kiemelkedő szerepet játszott a darwini evolúció elmélete. Az evolúciós gondolat megtermékenyített számos tudományterületet a biológián kívül is. Társadalmi fogadtatása azonban még a darwini időkre emlékeztető vitákat képes generálni. Theodosius Dobzhansky felismerései alapján joggal jelentette ki: a biológiában minden csak az evolúció fényében nyer értelmet.