Pesty Frigyes

Édesapja, Pesty Ferenc kisiparos, édesanyja Bernhoffer Erzsébet volt. A temesvári gimnáziumban, majd a szegedi líceumban tanult. 1848 előtt a temesvári hadparancsnokságnál hivatalnok, 1849 áprilisa és augusztusa között a debreceni hadügyminisztérium tisztviselője. A világosi fegyverletétel után Törökországba emigrált, ahonnan októberben betegen tért vissza. 1849 őszén és 1850 elején a pesti Neugebaude-ban raboskodott. Kiszabadulása után zaklatták, mivel azzal gyanúsították, hogy ismeri a Szent Korona rejtekhelyét. 1850-64-ben a temesvári iparkamara, egyidejűleg 1857-től a temesvári gazdasági egyesület titkára. 1858-ban a krassó-vármegyei és határvidéki bányavárosokat utazta be állapotfelmérés végett. 1861-ben Óarad országgyűlési képviselője. 1864-től a pesti első iparbank vezértitkára. 1867-ben jelentős szerepe volt a Magyar Történelmi Társulat megalapításában. 1876-tól szabadelvű párti programmal a körmöcbányai választókerület országgyűlési képviselője. Élete utolsó szakaszában Rómában volt, ahol Fraknói Vilmos megbízásából a pápai tizedjegyzékeket vizsgálta.

Főként történeti földrajzzal, Dél-Magyarország múltjával és helynévgyűjtéssel foglalkozott. Az 1860-as évek elején elhatározta, hogy kísérletet tesz „a haza helyneveinek gyűjtésére és összeírására”. A tudós felismerte, hogy a „topographiai megnevezések” sokféle tanulsággal szolgálnak egy-egy nép nyelvének, történetének alakulásáról, s úgy gondolta, hogy a helynevek összegyűjtése és magyarázata révén jelentősen hozzájárulhat a magyarság múltjának megismeréséhez. Pesty az országos méretűre tervezett gyűjtés előkészítéséhez 1862-ben fogott hozzá. Elgondolását két nagy tekintélyű tudományos társaság, az Akadémia és az Erdélyi Múzeum-Egyesület is felkarolta. A nagyszabású munkához azonban meg kellett nyernie a hivatalos szervek, a Magyar Királyi Helytartótanács és az Erdélyi Főkormányszék támogatását is. E hivatalok - belátva a kezdeményezés fontosságát - vállalkoztak arra, hogy az ország közigazgatási apparátusának felhasználásával megszervezik a gyűjtést. Pesty Frigyes a munkát segítő útmutatót és kérdőívet szerkesztett, amely a magyar mellett német, román és szlovák nyelven is elkészült. Az utasítást a helytartótanács és a főkormányszék minden településnek megküldte, és elrendelte, hogy a gyűjtést a helyi hatóságok végezzék el, és terjesszék fel az elkészült anyagot.

A gyűjtés 1864-ben indult meg. A munka menetét közelebbről követhette, hiszen éppen ebben az évben a Pesti Első Magyar Iparbank vezértitkáraként a fővárosba került. A munka a következő évben is folyt, mivel ahonnan kevés anyag érkezett vagy a felhívásra egyáltalán nem jött válasz, ott a hivatalos szervek újragyűjtést rendeltek el. Főleg a helybeli jegyzők, körjegyzők teljesítették a feladatot, de néhol tanítók, egyházi tisztségviselők is részt vettek a munkában. A felterjesztéseket általában a helyi önkormányzatok vezetői: bírók, esküdtek hitelesítették. A feladatot - mint bármely más hivatali teendőt is - egyesek nagyon lelkiismeretesen elvégezték, mások viszont nem tekintették igazán szívügyüknek. Az összegyűlt anyag színvonala ennek megfelelően nagyon egyenetlen lett, vannak közöttük nagyon jó gyűjtések, de akadnak teljesen használhatatlanok is. A munka eredményeként mindenesetre hatalmas anyag gyűlt össze: a teljes gyűjtést 68 vaskos kéziratos kötet tartalmazza, amelyek jelenleg az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában találhatók (jelzete: Fol. Hung. 1114). A Pesty Frigyes által elgondolt gyűjtés eredményeként a múlt századi tudományos kutatás értékes anyaghoz jutott. Történészek, nyelvészek, néprajzkutatók sűrűn merítettek munkájukhoz adalékokat ebből a fontos forrásból.

1858-61-ben a temesvári Delejtű című lap szerkesztője, amelyben elsősorban természettudományi és gazdasági cikkeknek adott helyet. Ezekben az években alapozta meg anyagilag is az életét, ami elengedhetetlen volt a későbbiekben a tudományos munkássága folytatásához. 1878-tól haláláig az Értekezések a társadalmi tudományok köréből és az Értekezések a történeti tudományok köréből szerkesztője. A Magyar Sajtó, a Vasárnapi Újság és a Pesti Napló című folyóiratokban is megjelentetett kisebb írásokat, amelyekben a helynévgyűjtést népszerűsítette, egyúttal azzal kapcsolatos tapasztalatait közzétette (1858: Magyar helynevek, 1863: A helyiratok érdekében, 1864: Hazánk helynévtára ügyében). Történészként azonban érdeklődése egyre inkább Magyarország középkori történelme felé fordult. Közreműködött a pápai tizedszedők jegyzékeinek kiadásában. Minden bizonnyal részt vett az Ortvay-féle topográfia előkészítésében, jóllehet a nevét nem tüntették fel.

A fermói Accademia araldico-genealogica italiana és a stájer gazdasági társaság levelező, a párizsi Institut d'Afrique tiszteleti tagja. Az MTA levelező tagja 1859. december 16-tól, rendes tagja 1877. május 24-től, a II. Osztály titkára 1879. május 22. és 1889. november 23. között. Az MTA nagyjutalmát Pauler Gyulával megosztva nyerte el 1880-ban. Akadémiai székfoglalóját A templáriusok Magyarországon címmel 1861. június 10-én, rendes tagsági székfoglalóját A helynevek és a történelem címmel 1878. június 17-én tartotta.

Fő művei: A perdöntő bajvívások története Magyarországon. Pest, 1867.; Brankovics György rác despota birtokviszonyai Magyarországon és a rác despota cím. Bp., 1877.; A helynevek és a történelem. Bp., 1878.; A Szörényi bánság és Szörény vármegye története. I-III. Bp., 1878.; Az eltűnt régi magyar vármegyék. I-II. Bp., 1880., reprint kiad. 1989.; A magyarországi várispánságok története, különösen a XII. században. Bp., 1882.; Krassó vármegye története. I/1-2., II-IV. Bp., 1883-85.; Száz politikai és történeti levél Horvátországról. Bp., 1885.; Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben. Bp., 1888.; Pesty Frigyes 1864. évi helynévgyűjtése. Komárom megye. Szerk. Tapolcainé Sáray Szabó Éva. Tatabánya, 1977.; Békés megye Pesty Frigyes helynévgyűjtésében. Kiad. Jankovich B. Dénes. Békéscsaba, 1983.; Pesty Frigyes kéziratos helységnévtárából. Kiad. Bognár András. I-II. Szentendre, 1984 [1986].; Hont vármegye és kiegészítések. Jegyz. Horváth Lajos. Bp., 1986.; Pest-Pilis-Solt vármegye és kiegészítések. Jegyz. Horváth Lajos. Bp., 1986.; Borsod vármegye leírása 1864-ben. Kiad., bev. Tóth Péter. Miskolc, 1988.; Pesty Frigyes kéziratos helységnévtárából, 1864. Bihar vármegye. Kiad. Hoffmann István, Kis Tamás. I-II. Debrecen, 1996.

Róla szóló irodalom: Ortvay Tivadar: Emlékbeszéd Pesty Frigyes rendes tagról. Bp., 1891.; Pesthy Zsuzsanna - Pesthy Pál Frigyes: Pesty Frigyes életének és munkásságának egyháztörténeti vonatkozásairól. Magyar Egyháztörténeti Évkönyv, 1996.; Pesthy Zsuzsanna - Pesthy Pál Frigyes: „Az önmagát elhagyó nemzet vész el.” Pesty Frigyes emlékezete. Élet és Tudomány, 1997.; Mizser Lajos: A tatárjárások emlékei Pesty Frigyes helynévtárában. Szabolcs-szatmár-beregi levéltári évkönyv, 1997.; Tusor Péter: A vatikáni magyar kutatásokról. In: Artner Edgár. „Magyarország mint a nyugati kereszténység védőbástyája.” Bp.-Róma, 2004.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

9. Végvári harcok Magyarországon a török ellen
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• A Római Birodalom örökébe kívánt lépni hódításaival II. Mehmed szultán
• Döntő hatással volt Nagy Szulejmán uralkodására kedvenc háremhölgye
• A híres csel előtt már kétszer is bevették Budát Szulejmán seregei
• Páncél helyett ünneplőbe öltözve indult az utolsó rohamra Zrínyi Miklós
• A törökök szerencsenapja: augusztus 29.
• Lefejezett foglyok a hódoltság határvidékéről
• Hétvégi várkalauz: Nagykálló
• Hétvégi várkalauz: Szikszó
• Müezzin hívhatta imára a csókakői janicsárokat