Sci-fi regényben álmodott birodalmáról Hitler

Az ember a fellegvárban

Ez a szemlélet talán túl elvont egy sci-fi történethez, de néhány író megpróbálkozott vele, mint például Greg Egan "A végtelen gyilkos" (The Infinite Assassin) című novellájában, ahol egy ügynök úgy igyekszik visszatartani egy bizonyos drog fogyasztói körül kialakult valóságösszezavaró "örvényt", hogy megpróbálja maximalizálni az alternatív énjei viselkedését, kiegyenlíteni az eseményeket és gondolatokat, de feltevései kevésnek bizonyulnak a többi énje tapasztalataival szemben.

Az írók többsége teljesen elkerüli ezt a vitát. H. Beam Piper "Lord Kalvan of Otherwhen" című regényében egy ország úgy menekül meg a pusztulástól, hogy egy pennsylvaniai zsaru odakerül, és elárulja a puskapor gyártásának titkát. Az időjárőröket figyelmeztetik, hogy ne menjenek a történteket körülvevő idősíkokba, ahol az országot lerohanják, de a könyv nem tesz említést az ártatlanok lemészárlásáról, és csupán abban az idősíkban marad, ahol az ország megmenekül.

A sci-fiben és a fantasy-ben nem teljesen világos, hogy az adott párhuzamos univerzum alternatív történelem-e. Az író megadhat egy divergáló pontot a létezés magyarázatára, amit aztán nem visz tovább, vagy minden magyarázat nélkül mutatja be az univerzumot.  A korai időutazásos thrillerek euklidészi fogalmakban írták le a multiverzumot (az univerzumok  egy adott zéró univerzumtól jobbra és balra terülnek el, a divergáló pontok egyre korábbiak, a különbségek egyre nagyobbak, minél távolabb kerülünk a zéró ponttól). Mc Collum és mások viszont már egy pszeudo-einsteini időt alkottak, amelyben az univerzumok állandóan változnak, közelednek ill. távolodnak egymástól, az idő pedig kiszámíthatatlanul tágul vagy összemegy. Ez a megközelítés kitágítja az időutazás lehetőségeit.

1962-ben jelent meg Philip K. Dick "Az ember a fellegvárban" (The Man in the High Castle) című alternatív története, amelyben a náci Németország és a birodalmi Japán megnyeri a második világháborút. A Dick legjobb művének tartott könyv növelte az alternatív történetírés presztizsét az irodalmi körökben, de a tudományos-fantasztikus irodalom művelői eleinte nem ismerték el. A regény egyben az "alternatív-alternatív" történetírás példája is, mivel benne az egyik figura olyan könyvet ír, amelyben a szövetségesek nyerik meg a háborút.

Vlagyimir Nabokov "Ada or Ardor: A Family Chronicle" (1969) című könyve egy vérfertőzés története, amely egy részben a cári Oroszországhoz tartozó alternatív Észak-Amerikában játszódik, és amelyben szintén megtalálható az "alternatív-alternatív" történet (a hős világát egy "ellen Földről" - ami a mi világunk - szóló hírek zavarják). Néhány kritikus szerint az ellen-Földre vonatkozó utalásokból arra lehet következtetni, hogy az Ada által leírt világ csupán a hős agyában létező káprázat (Dick regényeinek másik kedvenc témája).

A könyv szereplői meglepő módon elfogadják, hogy a világuk egy másolat, egy negatív változat, amit "Anti-Terraként" emlegetnek, míg a legendás ikertestvérük a valódi "Terra". Az "Anti-Terrán" nem csak a történelem, de a tudomány is más: ugyanaz a technológia, mint a mi világunkban, de áram helyett minden vízzel működik. Amikor az egyik szereplő távolsági hívást kezdeményez, az összes mosdó megtelik, hogy biztosítsa a megfelelő hidraulikus energiát.

Philip Roth "Összeesküvés Amerika ellen" (The Plot Against America - 2004) című regényében Franklin D. Roosevelt 1940-ben elveszíti az elnökválasztást, és helyette a nácibarát Charles Lindbergh lesz az Egyesült Államok elnöke, ami a fasizmus és az antiszemitizmus megerősödéséhez vezet az országban.

1. A multiverzumok furcsa világa
2. Az ember a fellegvárban
3. Kortárs alternatív történetírás a népszerű irodalomban