Romantikus illusztrációk a Nemzeti Galériában

Róka Enikő a kiállítás címével kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy az Zichynek nemcsak az életpályájára, hanem műveinek korabeli fogadtatására is utal, Munkácsy Mihály, a `festő fejedelem` mellett ugyanis a kor kritikusai élete utolsó évében Zichy Mihályt a rajzolás géniuszává `avatták`.

A csaknem 300 képből álló tárlat első blokkjában az érdeklődők Zichy legkorábbi műveit, egyebek mellett az Imádkozó asszonyt, a Koporsólezárást, és a Mentőcsónakot láthatják, amelyeken a hagyományos kompozíciók, a bevett formulák és gesztusok a több évszázados festészeti tradíció tudatos követését mutatják, de amelyeken a kortárs bécsi biedermeier művészet hatása is érezhető.

Az ifjú művész érdeklődése hamar a rajzolás felé fordult, Pesten Marastoni Jakabtól vett rajzórákat, majd 1844-ben Bécsben az oktatási reformjairól elhíresült festő, Ferdinand Georg Waldmüller magántanítványa lett. Waldmüller festésről és művészetről vallott elképzelései egész életére meghatározó benyomást gyakoroltak Zichyre. A Mentőcsónak kompozíciójának kidolgozásakor nagy hatást tett Zichyre Gericault Medúza tutaja című festménye, de befolyásolta Johann Matthias Renftl Az 1838-as pesti árvíz című képe is, amelyet szintén láthat a kiállításon a közönség.

Zichy korai, még Bécsben készített művei mellett a Magyar Nemzeti Galéria kiállította Waldmüller két kompozícióját is. Zichy szentpétervári időszakában a cárok udvari életét örökítette meg nagyméretű akvarellen és szépiarajzon, de készített kártyasorozatot is II. Sándor vadászata alkalmából, továbbá illusztrálta Lermontov, Gogol és Puskin műveit is.

A tárlat Zichy könyvillusztrátori munkásságát is bemutatja: a "rajzoló fejedelem" 1885 és 1888 között Madách Az ember tragédiája című művéhez is készített szénrajzokat, de a válogatásban Arany- és Petőfi-illusztrációk, valamint a korábban elveszettnek hitt, végül az 1960-as években Olaszországban előkerült Faust-illusztráció is látható. Zichyre ebben a korszakában leginkább Gustave Doré gyakorolt hatást; a Szépművészeti Múzeumtól a kiállításra kölcsönkapták a francia festő és illusztrátor három rajzát. A művek különlegessége, hogy Doré annak idején Liszt Ferencnek ajándékozta őket, s az ő hagyatékából kerültek a közgyűjteménybe.

A Magyar Nemzeti Galéria nemcsak Zichy művész szerepét árnyaló és ábrázoló munkáit tárja a közönség elé, hanem az 1870-es években készített, úgynevezett "hallucinációit", történeti képeit, grafikáit is. A tárlat központi és egyben utolsónak bemutatott festménye A rombolás géniuszának diadala, melyet Zichy az 1978-as világkiállításra festett, s élete "főművének" szánt. A kép aktualizáló tartalma, a pápa, III. Napóleon és az orosz cár szerepeltetése, az 1870-es francia-porosz háborúra és az azt követő párizsi kommünre való közvetlen utalás, valamint a háttérben a pozitív jövő képében ábrázolt, a fiatal francia köztársaságra utaló alak miatt a világkiállítási bizottság azonban arra kényszerítette a művészt, hogy még a tárlat megnyitása előtt a képet visszavonja.

Zichy Mihály (1827-1906) a magyar romantikus festészet jelentős alakja. Dolgozott Szentpéterváron, Párizsban, majd rövid ideig Nizzában,  Bécsben és zalai otthonában, végül visszatért Szentpétervárra. A szentpétervári Ermitázzsal közösen rendezett kiállítás, amely az orosz múzeumból érkezett száz darabos, grafikákból álló kollekció segítségével a teljes Zichy-életművet bemutatja, március 23-ig látható a Magyar Nemzeti Galériában.

(Múlt-kor/MTI)