Tűzvész konzerválta Reims ókori történetét

A régészek által feltárt terület a város római kori fórumának dél-keleti szegletében található. Az i.sz. 4. század kezdetén a délre fekvő, szomszéd telken egy katedrálist emeltek, ami a század végéig érseki székhelyként funkcionált. A templom a 7. században Saint-Symphorien (Szent Simphorianus) nevét vette fel. Az épülettel szemben álló, a káptalan kanonokjai számára létesített kolostort legalább a 13. század közepéig lakták.

Nézze meg a feltárás képeit galériánkban!

A régészek a legrégibb rétegeket az i. e. 1. századra datálták, Augusztus császár uralkodásának kezdeti éveiből pedig csak néhány fából készült épület került a napvilágra. Az i.sz. 1. században a házakat már kőből emelték, az egyik legnagyobb építmény alapterülete 500 négyzetméter lehetett. Innen került elő az egyik legértékesebb lelet: egy majdnem 60 négyzetméternyi, fekete és fehér geometrikus formákkal díszített mozaik. Bizonyos falrészek 2 méter magasan is megmaradtak, egyes helyeken - főként a lábazatnál - festésnyomokat is sikerült feltárni. A nagy alapterületű létesítmény egy luxusvilla vagy egy hivatali épület lehetett, amelynek fűtését a hypocaustumokra jellemző módon a padlózat alatt alakították ki.

Egy későbbi tűzvészre utal, hogy két pincéből is előkerültek megszenesedett maradványok. Az egyik minden bizonnyal a háztartásban használt élelmiszerek tárolására szolgált, erre utalnak a megszenesedett, 12 cm nagyságú zsömlék, a bor tárolására szolgáló amforák és más üvegedények is. A régészek a datálást Domitianus császár (81-96) aranypénze segítségével végezték el. A másik pince - amelyet sokkal gondosabban alakítottak ki - valószínűleg nem raktárként funkcionált: a falak lábánál különböző formájú és vastagságú edények hevertek egymáson, amelyek valószínűleg valamilyen kultikus szerepet töltöttek be.

A 2. században a területet teljesen átalakították, és az 1. századi ház romjain egy fürdőépületet létesítettek, amihez felhasználták a korábbi fűtésrendszert is. Szórványosan kerülte elő késő középkori maradványok is, amelyek segítségével a meroving és karoling városlakók mindennapi életét lehet tanulmányozni. Az 5-6. században még valószínűleg használhatták a fürdők épületeit is.

A hagyomány szerint Simphorianus a franciaországi Autun-ban született 160 körül. Szülei, Faustus és Augusta keresztény nemesek voltak, akik gyermeküket ebben a szellemiségben nevelték. Marcus Aurélius rendeletben kötelezte a gallokat, hogy áldozatot mutassanak be a római isteneknek. Mivel Simphorianus erre nem volt hajlandó és megvallotta keresztény hitét Heraclius konzul megkorbácsoltatta és börtönbe vetette. A kihallgatások során sem tört meg, végül halálra ítélték és 180. augusztus 22-én lefejezték. Kultusza az 5. században terjedt el a frankok között, nevét számos templom és kolostor viseli.

Szent Simphorianus egyházából csak a hajó északi fala maradt meg, ugyanis 1795-ben a templomot és a kolostort is lerombolták, így az előkerült töredékek a napjainkban látható falmaradványok építéstörténetét egészítik ki. A templom köré U alakban épített kolostorból csak a nyugati és északi folyosókat sikerült feltárni. A helyszínen talált csontvázak alapján valószínűsíthető, hogy ezek egykor a kanonokok temetkezési helyéül is szolgáltak. Egy nagy mészégető kemence maradványai pedig az egyházi épületek renoválásának szükségességére utalnak.

Az ásatásoknak köszönhetően a kutatóknak sikerült felvázolni a városnegyed történetét a gall időktől egészen a 18. század végéig. A kurtatók így fényt derítettek arra, hogy az ókorban emelt luxusjellegű épületek az ókeresztény időszakig álltak fenn. A 4. századtól aztán a terület világi funkcióját felváltotta az egyházi: kezdetben egy templomot, majd egy kolostort létesítettek, amelyek az 1795-os pusztításig álltak.