Velenceiek is közreműködtek Mária királyné kiszabadításában

Mária és Erzsébet a lázongó délvidéki főurakat akarták megregulázni, amikor 1386. július 25-én reggel a Horváti testvérek és a Palsinaiak megtámadták anyát és leányát az előkelő kíséretükkel együtt. Az elbeszélő források részletesen számoltak be az eseményekről. Itt fejezte be életét Forgács Balázs (ő követte el a II. Károly elleni merényletet), Garai Miklós és számos más nemes. A foglyokat több helyen őrizték, az asszonyok végül az Adriai-tenger partján található Novigrád várába kerültek.

Kovács Mihály: Garai nádor megvédi Mária és Erzsébet királynőket

Zsigmond, Mária férje szövetségesek után nézett, és a velencei dózse hajlott a támogatásra. A tárgyalásokra a budai palota díszkertjében került sor. Az elképzelés lényege az volt, hogy míg a magyarok a szárazföld felől indítanak támadást, addig Velence mozgósítja hajóhadát. Zsigmond a rá jellemző módon támogatta új szövetségesét: eltekintett attól a 7000 arany beszedésétől, amelyet az 1381-es torinói béke értelmében Velencének minden évben be kellett fizetni a magyar kincstárba. Mivel Zsigmond ekkor még nem volt magyar királlyá koronázva, így nem rendelkezhetett volna az adó sorsáról.

Velencével szövetkezett

Mária királyné kiszabadításában 1387 nyarán Velence ("szárnyas") oroszlánrészt vállalt magára, így Giovanni Barbarigo vezetésével június 4-én elfoglalták Novigrád erősségét. Már csak Mária királynét találták élve, mivel Erzsébetet korábban megfojtották. A lázadók szárazföldi csapatait a magyar haderők szórták szét, Máriát Zenggbe szállították, a kapitányt pedig lovaggá avatták. Az oklevelek további résztvevőket említenek. A sikeres akcióért VI. Orbán pápa is hálás volt a Köztársaságnak.

Velence a sikeres akció után tárgyalásokat kezdeményezett a torinói békepontok megerősítéséről. A megbeszélések Zágráb mellett zajlottak, amelyen Mária közvetlen kíséretéből is sokan vetten részt. Végül 1387. augusztus 23-án Zsigmond esküdött meg az 1381. évi békepontok betartására. Velence azonban nem erőltette a magyar szövetséget, mivel természetesen nem tett le arról, hogy Dalmáciát visszaszerezze, bár ekkor még kerülte a nyílt konfrontációt a Magyar Királysággal.