Befagyott tavon landolt az Atlanti-óceánt „fordítva” átrepülő három muskétás

Lindberghet akarták túlszárnyalni

Charles Lindbergh 1927. május 21-én, 5810 kilométer megtétele után landolt gépével a párizsi Le Bourget reptéren. A világ ujjongott, Lindbergh hőssé vált hazájában. Majd száz évvel az események után a mai olvasó joggal gondolhatja, hogy Lindbergh kipipálta a nagy kihívást, az Atlanti-óceán megállás nélküli átrepülését. A hazájában „Lucky Lindynek” (Szerencsés Lindy) becézett hőst azonban csupán „félistenként” tisztelhették az emberek, ugyanis szenzációs teljesítményét „csak” egy irányban, nyugatról keletre tette meg.

A húszas évek végén legalább akkora kihívást jelentett az Atlanti-óceán megállás nélküli átrepülése keletről nyugatra is. Azaz a vakmerő pilóták 1927 májusa után sem dőltek hátra, hanem minden idegszálukkal Lucky Lindy korszakalkotó teljesítményének fordított irányú megismétlésére törekedtek.

Nem volt egyszerű dolguk: míg az Északi-Atlanti-óceánon uralkodó, északkeleti szélirány nagy segítséget, tulajdonképpen jelentős „hátszelet” biztosított az Észak-Amerika felől Európába tartó repülőgépeknek, addig az Óvilágból az Újvilágba repülővel „átruccani” kívánó úttörőknek az akkori gépek teljesítményéhez mérve élénk, 20 és 40 km/h közötti szembeszéllel kellett megküzdeniük.

Bolond időjárás

Az arisztokrata származású Ehrenfried Günther Freiherr von Hünefeld a repülés szerelmese volt. Bár a bal szemére vak, a jobbra pedig rövidlátó volt, a háborúban nem repülhetett, de nem adta fel a repüléssel kapcsolatos álmait, és Lindbergh 1927-es, világraszóló teljesítményét követően két Junkers W 33-as gépet vásárolt, hogy megpróbálja keletről, Európából indulva átrepülni az Atlanti-óceánt. Freiherr von Hünefeld a feladatra Hermann Köhl első világháborús veterán pilótát szemelte ki.

A duó még az 1927-es évben a levegőbe emelkedett, de nem sikerült átrepülniük Amerikába, mert a kedvezőtlen időjárás meghiúsította terveiket. Köhl és társa azonban nem csüggedt; hogy biztosra menjenek a brit Királyi Légierő pilótáját, az ír származású James C. Fitzmaurice-ot is bevették a csapatba.

Fitzmaurice egyébként 1927-ben, hasonlóan a két némethez, a Dublinhoz közeli Baldonnel repteréről indulva, Robert Henry McIntosh navigátoraként megpróbálta átrepülni az Atlanti-óceánt, de az ő esetükben is közbeszólt az időjárás. A látási viszonyok a felszállást követően nullára csökkentek, így vissza kellett fordulniuk.

A Köhl, Freiherr von Hünefeld és Fitzmaurice 1928 márciusában Dublinban adott találkozót egymásnak, de az írországi időjárás újra a bolondját járatta a velük, és 17 nappal késleltette a felszállásukat. A trió, amelyben Köhl a pilóta, Fitzmaurice a navigátor és Freiherr von Hünefeld a nem lebecsülendő mecénás kisegítő szerepét kapta, végül 1927. április 12-én, nem sokkal reggel fél hat után emelkedett a levegőbe a baldonneli reptérről. Freiherr von Hünefeld nagy utazás előtt álló, Bremen névre keresztel Junkers W 33-as egymotoros gépét ujjongó tömeg búcsúztatta, páran még szentelt vízzel is megöntözték a vasmadarat.

1. Lindberghet akarták túlszárnyalni
2. Hóförgeteg és használhatatlan iránytű

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

4. A globális világgazdaság ellentmondásai
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• A soha nem látott bőség után ínséges idők köszöntöttek az Egyesült Államokra 1929-ben
• 10 tény a gyerekmunkáról
• 10 tény a nagy gazdasági világválságról
• Tovább éltek az emberek a nagy gazdasági világválság alatt