Az elátkozott hadihajó – kis híján egy amerikai romboló végzett Roosevelt elnökkel
2016. november 25. 10:18
1943 novemberétől 1945-ös, bizarr körülmények között történő elsüllyedéséig a William D. Porter nevű amerikai romboló gyakran találkozott a következő köszöntéssel: „Ne lőj, republikánusok vagyunk!”, amikor megérkezett egy kikötőbe, vagy csatlakozott egy hajórajhoz. A mondat valódi jelentése egészen 1958-ig az amerikai haditengerészet titkai közé tartozott. A kifejezés eredettörténete többek között egy kis híján tragédiába torkolló eseményhez köthető.
Korábban
Több mint pechszéria
A mindenki által csak „Willie Deenek” nevezett hadihajó 1943. november 14-én egy hadgyakorlat során véletlenül tüzet nyitott az Iowa hadihajóra. Éppen ekkor az utóbbi fedélzetén tartózkodott az Egyesült Államok elnöke, Franklin Delano Roosevelt, valamint a külügyminiszter, Cordell Hull, és a teljes katonai vezetés. Éppen Teheránba tartottak, a „három nagy” (Roosevelt mellett Churchill és Sztálin) konferenciájára. Feltehetően egészen másképp alakult volna a történelem, ha a Willie Dee nem figyelmezteti időben a Iowa legénységét, és az előbbiről kilőtt torpedó eltalálja az elnököt a fedélzetén tudó csatahajót.
A USS William D. Porter (DD-579) romboló egyike volt azon amerikai hadihajóknak, amelyeket a második világháború alatt gyártottak. Bár a mai csatahajókhoz képest kisebbnek számít, az 1940-es években megjelenésével komoly fenyegetést jelentett az ellenség flottájára. Legnagyobb fegyverének 10, pontos és gyors, 225 kilós robbanófejjel felszerelt torpedója számított. A hajót 1943. július 6-án, Wilfred A. Walter korvettkapitány parancsnoksága alatt bocsátották vízre. A Willie Dee-nek több hónapja volt gyakorolni, mígnem 1943 novemberében elérkezett a nagy feladat: a Teheránba tartó Iowa Atlanti-óceánon át Észak-Afrikába történő kísérése. Ugyanekkor kezdődött meg a hajó kálváriája.
A virginiai Norfolkból való indulás előtti éjszakán nem sokon múlott, hogy a Willie Dee a tenger fenekére küldjön egy testvérhajót. Az összeütközés széttörte a másik hajó korlátait, egy mentőcsónakját, valamint számos más hajóalkatrészt, míg a Willie Dee-nek csak a horgonya rongálódott meg. A következő fontosabb eseményre mindössze 24 órát kellett válni. Az Iowából, valamint titkos kísérőhajóiból, többek között a Willie Dee-ből álló négyfős hajóraj már elindult küldetésére. A hajók számára szigorúan megtiltották, hogy rádiójeleket küldjenek, mivel tengeralattjárókkal teli vizeken haladtak át, ahol a megfelelő sebesség és a csend lehettek a védekezés legjobb formái.
Egyszer csak egy hatalmas robbanás rázta meg a konvojt, mire a hajók azonnal tengeralattjáró-elhárító manőverbe kezdtek. Ez egészen addig folytatódott, míg ki nem derült, hogy egy, a viharos tengeren a W. D. Porter tatjáról leesett mélyvízi bomba okozta a felfordulást, amelyet pedig a biztonsági előírások be nem tartása eredményezett. Röviddel később egy hatalmas hullám elárasztotta a hajót, és elsodort mindent, ami nem volt megfelelően rögzítve a fedélzeten. A víz a legénység egy tagját is elsodorta, aki örökre az óceánba veszett. Ezután még az egyik kazán is meghibásodott. Walker korvettkapitány eközben minden órában jelentést kellett küldjön a nehézségekről az Iowának – ezen a ponton felmerült, hogy talán a hajó Norfolkba való visszaküldése lenne a legjobb döntés, a Willie Dee azonban folytatta útját társaival.
1943. november 14-e kellemes idővel és mérsékelt tengermozgással köszöntött be. Az Iowa és kísérőhajói éppen Bermudától nem messze jártak, amikor az elnök és társai kíváncsiak lettek arra, hogyan tudja a hadihajó megvédeni magát egy légi támadás esetén. Az elnök elégedett volt a látottakkal. Ernest J. King tengernagy, a haditengerészeti műveletek vezetője is büszke volt a tengerészekre, vele azonban nem is volt ajánlatos ujjat húzni. Ha valaki az övével ellentétes véleményét nyíltan megfogalmazta, az könnyen a haditengerészeti pályafutása végét jelentett. Senki sem tudta, mit jelenthet, ha egy torpedót lőnek ki az őt szállító hajóra. Miközben Walter korvettkapitány arra gondolt, talán végre megszakad hosszan tartó pechszériájuk, a legénység tagjai lelőtték azokat a légvédelmi léggömböket, amelyeket a bemutató alatt a W. D. Porter közelébe sodródó Iowa nem talált el.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
kommunizmus
- A politikai rendőrség még a szabadságharc után is veszélyesnek tartotta Mindszenty Józsefet
- Karrierje során számos álnevet viselt a rettegett Péter Gábor
- Arisztokratikus környezetben, Capri szigetén álmodozott a hatalomátvételről Lenin
- Börtönnel „jutalmazta” a róla szóló viccek terjesztőit Enver Hodzsa
- Csak a kommunista sportvezetés tudta megállítani Papp Lacit, a „ring lovagját”
- Négy amerikai elnökkel is találkozott az emigrációba kényszerült Varga Béla
- Nemzetközi nyomásra enyhítették a kommunisták a Mindszenty bíboros elleni ítéletet
- Kávéházakban is szobrot állítottak Václav Havelnek, Csehország drámaíró elnökének
- Abszurd részleteket is kikényszerítettek a vallatók a Rajk-per vádlottjaiból
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás 19:05
- A politikai rendőrség még a szabadságharc után is veszélyesnek tartotta Mindszenty Józsefet 17:05
- Előbb filmsztár lett, majd a színpadot is meghódította Törőcsik Mari 15:05
- Átírta a tévétörténelmet Larry Hagman és a Dallas sorozat 12:20
- Nem a folyó megfelelő részén haladt, ez okozta a Princess Alice katasztrófáját 10:35
- Súlyos társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet regényeiben Aldous Huxley tegnap
- Sokszor napokig viselte ugyanazt a ruhát Hetty Green, a milliárdos üzletasszony tegnap
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle tegnap