Az egykori „börtönsziget” dolgozói voltak a nyolcórás munkanap úttörői 

Munkanapok és munkaórák alakulása a jelenkorig

Az ausztrál példa sikerét csak akkor érthetjük meg, ha nemzetközi összevetésben megvizsgáljuk más országok előrehaladásával.

A munkásmozgalom 1866-os genfi kongresszusán már zászlajára tűzte – többek között Karl Marx munkája alapján is – a nyolcórás munkaidő bevezetését, arra hivatkozva, hogy ez a munkásság egyik legalapvetőbb joga.

A munkásmozgalmak nem értek el áttörő sikereket, így az első ország, ahol univerzálisan bevezették a napi nyolcórás munkaidőt Spanyolország volt 1919-ben (Uruguay-ban is történt erre kísérlet 1915-ben, de a vonatkozó törvény végül hatályon kívül került).

Az ipari forradalom mintaállamaiban – mint az Egyesült Királyság vagy az Egyesült Államok – még ennél is nehezebben haladt a munkaidő maximálásának bevezetése. Az Egyesült Királyságban csak 1998-tól vezették be, de akkor sem a napi nyolcórás munkaidőt, hanem a negyven órás munkahetet.

Az Egyesült Államokban az 1886. május 1-i chicagói Haymarket-mészárlás a munkásmozgalmak egyik legvéresebb eseményeként vonult be a történelemkönyvekbe. A rendőrök tüzet nyitottak a tüntetőkre, majd néhány nappal később erre válaszul az anarchisták bombát hajítottak a rendőrök közé.

A számtalan halálesetet követelő incidens nem eredményezett semmilyen előrelépést a munkaidő szabályozásában, mégis ez a nap – május 1-je – vonult be a történelemkönyvekbe a munka ünnepeként. Az 1889-ben, Párizsban megalakult II. Internacionálé ennek emlékére, 1890. május 1-jére szervezett szakszervezeti felvonulása sokkal sikeresebbnek – s mindenekelőtt békésebbnek – bizonyult, így némileg feledtetve az emléknapra boruló sötét árnyakat.

Ami Magyarországot illeti, a szociáldemokraták az 19. század vége óta küzdöttek a nyolcórás munkarendért, de csakúgy, mint a legtöbb európai országban, az első világháború elsöpörte ezeket a követeléseket. Elviekben Gömbös Gyula kormánya is kidolgozta Nemzeti Munkatervében a nyolcórás munkanapot, de a gyakorlatban sem akkor, sem a Rákosi-korszakban nem történt változás a munkások napirendjében. 

Még a Kádár-korszakban is a hatnapos munkahét – noha nyolcórás munkanappal – volt gyakorlatban egészen 1982-ig, amikor január 1-jétől bevezették hivatalosan is az öt napos munkahetet (ekkor még negyvenkét órának álcázva). A negyven órás, öt napos munkahét csak 1984-ben lett mai formájában elfogadva.

Az ausztrál események ugyan nem leltek közvetlen követőkre a világban, sőt, az 1919-es Munkaidő Egyezménynek is csak viszonylag kis számú ország tagja, mégis egy olyan mérföldkőként tekinthetünk az ottani munkások eredményeire, amely mintául szolgálhatott volna a 19. századi iparosodott nyugati világnak. 

1. Amikor a nyolcórás munkanap még csak álom volt
2. Az ausztrál mozgalom kiteljesedése
3. Munkanapok és munkaórák alakulása a jelenkorig

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2023

• Kapitalista szórakoztatás a vasfüggöny árnyékában 
• A marokkói bazárok kincsei
• A királyi konyha és a maradékok sorsa
• A marokkói bazárok kincsei
• A nyugati bűnügyi sorozatok virágzása a 70-es, 80-as években
• Kapitalista szórakoztatás a vasfüggöny árnyékában 
• Szocialista televíziós sorozatok a kádári Magyarországon
• Vonzó ellenfelek - Az amazonok
  
• Negyven éve mutatták be az István, a királyt