Az áldozathozatal kérdése mindig mélyen foglalkoztatta, azonban azt nem csupán lelkipásztori szolgálatára értette, hanem a szó legszorosabb értelmében is. Nyíltan beszélt róla, tudatosan készült rá. S a mellette lévők beszámolói szerint Vilmos püspök a halálos ágyán azzal a bizonyossággal várta az elkövetkezőket, hogy Isten meghallgatta az imáit, és elfogadta az ő áldozatát.

Báró altorjai Apor Gábor és gróf erdődi Pálffy Fidélia harmadik gyermekeként született 1892. február 29-én Segesváron. Édesapja váratlan halála után az ekkor már Bécsben élő család fenntartása az édesanyjára hárult, aki gyermekeit mélyen vallásos légkörben nevelte.

Gimnáziumi tanulmányait a jezsuita rend iskoláiban végezte Kalksburgban, majd Kalocsán, ahol megerősödött benne a papi hivatás iránti elköteleződés. Ezért a Győri Egyházmegye szemináriumába jelentkezett, ahonnan nagybátyja, Széchényi Miklós püspök az innsbrucki egyetemre küldte.

A teológiai diploma megszerzését követően, 1915. augusztus 24-én Nagyváradon szentelték pappá. Működését Gyulán kezdte meg segédlelkészként, majd ugyanitt közel negyedszázados plébánosi szolgálata alatt a városban ínségkonyhát működtetett, közösségeket hozott létre, látogatta a fogvatartottakat, segítette a szegényeket és a betegeket, templomot újított föl, és katolikus lapot alapított.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2022. tél számában olvasható.