Amikor egy középkori királyné halála 68 ezer embert lakatott jól

2017. január 6. 16:43

Egy királyi hitves elhunyta a középkor évszázadaiban általában mélységes szomorúságot okozott az ország lakóiban, még akkor is, ha életükben nem látták, sőt még csak nem is kedvelték őt. Ez az állítás még inkább igaznak bizonyult, amikor a királyné kifejezetten nagy tiszteletnek örvendett népe körében. I. Henrik angol király feleségét, a Skóciai Szent Margit leányaként születő Matildot karitatív tevékenysége és ügyes kormányzási képessége miatt Angliában különösen szerették, így 1118-as halálakor valóban gyászruhát öltött a szigetország. Mennyei születésnapja után nyolc napos megemlékezéseket tartottak szerte az országban, amely során 68 ezer szegény kapott bőséges ellátmányt.

Korábban

Matild III. Malcolm skót király gyermekeként 1080 körül született a skóciai Dunfermline városában, így közel 20 esztendős volt, amikor 1100-ban a normann hódítás utáni Angliát konszolidáló I. Henrik felesége lett. Mivel Henrik sok időt töltött a mai Franciaországhoz tartozó Normandiában, a lázadozó nemesekkel, a helyi franciákkal, valamint az angol kormányzókkal történő harcok súlya általában Matild vállát nyomasztották.

A költészetért és a zenéért rajongó asszony a mindennapi problémákat ügyesen kezelte, hidakat, apátságokat, leprásokkal foglalkozó kórházakat építtetett, ráadásul személyesen is ápolta és segítette a szegényeket, valamint a betegeket, így nem véletlenül kapta meg hálás népétől a „jó királyné Matilda” nevet.

Matilda még a középkorhoz képest is szokatlan tragikus hirtelenséggel hunyt el 1118. május 1-jén, 38 éves korában a Westminster-palotában. A korabeli krónikások egymással versengve zengték meg könyörületét és szűnni nem akaró jócselekedeteit. A Warenne (másik nevén Hyde)-krónikában így emlékeztek meg róla:

„...a nők közül az első, túláradó szeretete nem ismert határt, szűnni nem akaró imádsággal fordult az Úr felé, hogy országa lakóinak útjait egyengesse. A nap minden órájában szolgálta Istent, oly hűségesen és oly boldogan, hogy bárki azt gondolhatta volna, kápolnája nem egy udvari szentély, hanem az egyik legbuzgóbb szent szerzetesi templom.”

A krónika szerzője azt sem felejtette el megemlíteni, hogy szerte az országban templomok százai segítettek megemlékezni Matild királyné földi életéről és annak befejeződéséről. Roger salisburyi püspök szervezésének köszönhetően a gyász- és hálaadó szentmiséken mellett számos tömegrendezvényeken, halotti torokon emlékeztek meg róla. Minden valószínűség szerint esélytelen pontosan megadni ezen események számát, a kutatók is csak becslésekre tudnak hagyatkozni: a nyolc napig tartó gyászidőszak alatt 47 ezer misét mondattak a megboldogult királyné lelki üdvéért, 9 ezerszer csendültek fel a zsoltárok énekei és naponta 67 820 szegény, koldus, nincstelen angol lakhatott jól. Az eddigi kutatások szerint Normandiában hasonló rendezvényekre és jótékonykodásra került sor.