Amikor az öngyilkosokat bíróság elé állították és felakasztották

A törvény mezsgyéjén

Akármit is mondott Jeremy Bentham, a Janet Barclay-val történtek nem egy népszokás túlélése, hanem egy hivatalos büntetési forma nem hivatalos kivitelezése voltak. A korábbi lakhelye ajtajának támasztott holttest sajátos motívumán kívül a jelenet kizárólag legitimitásában (pontosabban annak hiányában) tért el az elöljárók által megszabott eljárástól.

„Döntések, döntések...” A 18. századi kép főszereplője az öngyilkosság módjai között válogat

Az öngyilkossággal kapcsolatos hivatalos álláspont is erősíthette az elkövetőkben annak érzetét, hogy jogszerű társadalmi kontrollt gyakorolnak, ha erőszakkal is. Az övék „igazságos” erőszak volt, a szokások jól meghatározott rituális keretrendszerébe ágyazva; ahol az Államtanács a törvényes rend felbomlását látta, ők a szociális struktúrák megerősítését.

Mennyire voltak gyakoriak a Janet Barclay holttestének kiemeléséhez hasonló incidensek? Az 1670-es évekig bezárólag találkozunk velük Edinburgh-ban, de ezek már mind a jogi kereteken kívül zajlottak. Az utolsó jogi alapon foganatosított holttestvonszolást a stirlingi tanács feljegyzéseiből ismerjük, 1719–20-ból: „valamint Jean Gilmernek szánon a partra vonszolásáért, amikor az felakasztotta magát, 12 shilling”. A partvonal volt a gazdátlan peremvidék, temetkezési szempontból a senki földje. Jeannek halála előtt tekintélyes bűnlajstroma gyűlt fel; az 1620-as évek után valamennyi vonszolásban érintett holttest elítélt, vagy legalábbis megvádolt bűnelkövető volt.

A 17. században a törvényes renddel szembeni hozzáállás jelentős változásokon ment keresztül. A jogrend peremvidékén mozgó eljárások, például az engedély nélküli kínzás intézménye kiment a divatból, ahogy az írott és a betartatott törvény egyre inkább egybeesett, és a bíróságok többé nem nézhettek el saját hatáskörükben bizonyos cselekedeteket.

A 18. században a büntetésekkel kapcsolatos közfelfogás még tovább változott, többek között Cesare Beccaria márki büntetőjoggal kapcsolatos munkája nyomán, aki egy alkalommal úgy fogalmazott, hogy a holttestek megbüntetése „semmivel sem hatja meg jobban az élőket, mint egy szobor megkorbácsolása”.

A halál gondolata mélyen áthatotta a kora újkori ember világnézetét

Bármennyire is irracionálisnak, avíttnak és bizarrnak tűntek Beccaria számára, ezek a büntetések feltárják számunkra a kora újkori gondolkodás mozgatórugóit. Jól mutatják a megtorlás központi szerepét, a társadalom igazságszolgáltatás mögött meghúzódó bosszúszomját. A holtak megbüntetése az elhunyt hírnevét vette célba – elvégre a becsület és a szégyen is átsüt a halálon.

Lehetett esetleg más motiváció is mögöttük? Használhatták az öngyilkosok holttestét, akiknek a halála megbontotta a társadalmi rendet, a közösség megújítására? Akik hajlandóak voltak kiásni egy holttestet, hogy aztán végigvonszolják a zsúfolt városon, talán inkább a társadalom testének gyógyítására szolgáló helyszínként gondoltak a fizikai testre, mintsem a büntetést tárgyaként. Elvégre a halottakra kimért büntetésnek sokkal több köze volt a közösség értékeihez, mint a fájdalom működéséhez.

1. Egy öngyilkos költséges utolsó útja
2. Visszatér a halott feleség
3. A törvény mezsgyéjén

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

8. Budapest világvárossá fejlődése
II. Népesség, település, életmód

• Fennállása alatt számos történelmi személy szobrát lecserélték a millenniumi emlékművön
• Időutazás a millenniumi ünnepségekre: 125 éve utazunk a Ligetbe a föld alatt
• Sokáig csak esernyővel lehetett átmenni a budai Alagúton
• Egykor a Városliget zenepavilonjai nyújtották a főváros legnépszerűbb szórakozását
• A gazdag és szegény gyermekek egyaránt birtokba vették a Városligetet a „boldog békeidőkben”
• Széchényi Ödön víziója által a világ második siklójával büszkélkedhet a főváros
• Az idők során szinte minden sportra biztosított lehetőséget a Városliget
• 800 mázsa lőport adott Ferenc József a budai Alagút építéséhez
• A kiállítások és vásárok hozták el az éjszakai fényt a Városligetbe