Aki elhozta Párizst Budapestre – A Holzer Szalon tündöklése és bukása

2022. április 2. 12:50 Szatmári Judit

A Holzer-cég neve évtizedeken keresztül fogalom volt mind az előkelő, mind a középosztálybeli hölgyek számára. Tulajdonosai ugyanis generációkon át jó gazdasági érzékkel vezették és fejlesztették üzletüket, mindig szem előtt tartva a divatipar változásait, kihívásait. Az exkluzív szalonokkal szemben aktív reklámtevékenységet folytattak, és jelentős szerepet játszottak abban, hogy a Duna-parti korzó közönsége a sétálgató hölgyek láttán egy időre a Champs-Élysées-n érezhette magát.

A Holzer-szalon kirakata

Korábban

A konfekció is luxus

A cég története a kiegyezés előttre nyúlik vissza. Egy cégbírósági iratban olvasható, hogy Holzer Simon 1862-ben „mint szabómester a pesti szabadalmazott német szabóczéhbe bekebeleztetett, és nevezett czéhnek az ipartörvény értelmében történt feloszlása óta az abból alakult alulírott ipartársulatnak rendes tagjai közé tartozik”. Erre az igazolásra alighanem azért volt szükség, mert az 1884. évi XVII. tc. átszervezte az iparigazgatást, és ettől kezdve ipartársulati, majd ipartestületi tagsághoz kötötték az iparigazolványok kiadását.

A vállalkozás székhelye, mely „szabóságból, a műhely mellett berendezett, és női konfekcióruhát árusító ruhaházból” állt, az elegáns Kígyó tér 1. szám alatt volt. Szabóságát Holzer 1876-ban már egyéni céggé alakította át, a működés helye nem változott. Az 1880-as Budapesti Czím- és Lakjegyzékben viszont már Kígyó tér 2. szerepelt. A Holzer tehát egyike volt a legrégebbi, elegáns pesti divatáru-kereskedéseknek, ám a XIX. században még nem ért el vezető pozíciót, mivel az Alter és Kiss, illetve a Monaszterly és Kuzmik voltak a legjelentősebbek, egyben udvari szállítók, később pedig az Áts és társa, Girardi József, valamint Árvay János lettek a szakma prominensei.

A cég eleinte konfekciót – azaz készen vásárolható, rendkívül igényesen díszített és ezért borsos árú darabokat – árusított, de idővel nyitott az olcsóbb készruhák felé is, mert azokra nagyobb kereslet mutatkozott.

E mögött az húzódik meg, hogy a konfekció szó a megjelenésekor mást jelentett, mint a XX. században: a finom és drága, de jellegénél fogva nem méretfüggő, és így előre elkészíthető ruhadarabokat illették ezzel a kifejezéssel. Elsősorban a sok kézimunkával készült, gyönggyel, csipkével díszített, nagyon elegáns gallérokat, vállgallérokat, köpenyeket, blúzokat árulták készen. Így tehát Holzer Simon kifejezetten a luxusszegmensben indult.

A szalon csak a század végén nyitotta szélesebbre a forgalmazott divatáruk körét, ekkortól már egyrészt olcsóbb darabokat, másrészt párizsi nagy szalonok eredeti modelljeit is „forgalmazták”. Ezeket – sajátokkal kiegészítve – szezononként mutatták be, majd megrendelés után méretre készítették vevőiknek. Mint Holzer későbbi terjeszkedése is bizonyítja, ez nagyobb nyereséget biztosított a sok kézimunkát igénylő konfekcionált darabok készítésénél. Sikerük abban rejlett, hogy egyszerre több piaci területen is működtek, és így a lehető legszélesebb úri közönséget tudták megcélozni.

A néhány évtized alatt felfutó cég a század végén, amikor apja halála után Holzer Sándor megörökölte, már „az ország legnagyobb és legtekintélyesebb női felöltő-üzleteként” hirdethette magát. Jelzi ezt az is, hogy a fényűző palotában külön próbatermek, olvasótermek, felvonók biztosították vevőkörük kényelmét. Igazán jelentős ugrást azonban az jelentett, amikor Holzer Sándor új, többemeletes épületbe tudta költöztetni az áruházzá átalakított szalont.

Családi divat a korzón, 1909

Holzer Sándorról írja F. Dózsa Katalin divattörténész: „a Kossuth Lajos utca 9. számban nagyszabású divatáruházat rendezett be 180 alkalmazottal, a földszinten ernyő-, kalap- és gyermekruhaosztállyal, az emeleten ruha- és kabátrészleggel, az alagsorban az ún. occasio-osztállyal, ahol az előző évről megmaradt modelleket árusították mélyen leszállított árakon. A termékeiket saját üzemükben állították elő. […] Komoly exportjuk is volt, nem csupán a Balkán és Törökország, de Ausztria felé is, sőt több fióküzletük volt, például Karlsbadban, Klagenfurtban, Triesztben stb.”

következő oldal 1 / 3