A Sándor-palotától a ravatalig - Teleki Pál utolsó évei

2015. szeptember 8. 11:53 Domján Dániel Ferenc

Nyári Gábor történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktorandusza, A Sándor-palotától a ravatalig című könyvében kísérletet tesz Teleki Pál életének legmeghatározóbb fejezete, második miniszterelnöksége bemutatására és a halálával kapcsolatos régebbi és a legújabb kutatási eredmények ismertetésére. Nyári nem könnyű feladatra vállalkozott, ugyanis Teleki második miniszterelnöksége (1939. február 16. – 1941. április 2.) a magyar történelem egyik legvészterhesebb időszakára esett, ebből fakadóan személyét, politikáját a mai napig viták övezik, így történészt próbáló feladat objektíven tudósítani a korszak eseményeiről, kiváltképp a korszakot meghatározó miniszterelnök cselekedeteiről, motivációiról.

Korábban

A szerző nem titkolt célja, hogy a korábban, Teleki életével és halálával kapcsolatban megjelent művekkel ellentétben a miniszterelnök öngyilkosságát (vagy meggyilkolását) ne külön epizódként mutassa be, hanem egy folyamat végpontjaként, az események következményeként, ezenkívül részletesebben ismertesse Teleki Magyarország függetlenségének megőrzésére irányuló, kevésbé ismert tevékenységét.

Az elegáns, keménykötéses könyv öt nagyobb fejezetre oszlik, amelyek további alfejezetekre osztódnak, így az események jól követhetőek, a kötet könnyen áttekinthető. A mű színvonalát emeli, hogy a szerző rendkívül gazdag (107 oldalnyi) mellékletet is csatolt a könyvhöz, melyben az olvasó korabeli dokumentumok másolatait, Teleki Pál búcsúleveleit, fényképeket talál, melyek tovább színesítik az amúgy sem „száraz” törzsszöveget. A mű végén található életrajzi lexikon, mely ismerteti az események szereplőinek életútját, tovább segíti a korszakban való tájékozódást. A kötet nagy erénye, hogy bár Nyári a tudomány szabta kereteket betartja, és a szakmai előírásoknak hiánytalanul eleget tesz, a mű mégis olvasmányos, így nem csak történészek, hanem a téma iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség számára is élvezhető.

A Bevezetőben Nyári ismerteti az eddigi, Teleki Pál életével kapcsolatban megjelent műveket. A szerző a későbbiekben is hivatkozik a korábban írt munkákra, az azokban szereplő állításokat gyakran összeveti a legfrissebb kutatási eredményekkel, így az olvasó a Teleki-kutatás történetét is végigkísérheti. Mint kiemeli, a rendszerváltás után a miniszterelnök megkapta a történettudománytól a megérdemelt figyelmet (1991-et Teleki emlékévnek nyilvánították), azonban úgy látja, „hogy még a mai Teleki-képre is nagy hatással van a Rákosi- és Kádár-rendszer marxista történetírása” (12.p.). Ezzel a megállapítással kapcsolatban említhető meg a mű talán legnagyobb érdeme. Nyári ugyanis nem esik abba a hibába, hogy a korábbi, Telekiről kialakult negatív képet hirtelen – mellőzve a tudományos eszközöket – feltétlenül pozitívra púderezze, hanem végig az objektivitás talaján maradva a miniszterelnök morálisan megkérdőjelezhető döntéseit (pl. zsidótörvény) és a Magyarország függetlenségének megőrzéséért végzett munkáját kellő súllyal említi, ezzel a Teleki-képet erősen árnyalja.

A Teleki Pál rövid életrajza második miniszterelnökségéig című fejezetben Teleki Pál életútját ismerhetjük meg 1939 februárjáig. A rövid fejezetben csupán a legfontosabb események szerepelnek, azonban így is reális képet kaphat az olvasó Teleki második miniszterelnökségéig végzett munkájáról. A Külpolitikai törekvések című, második fejezetben Nyári ismerteti a háborút közvetlenül megelőző és a második világháború első szakaszában történt eseményeket, illetve az erre adott magyar külpolitikai válaszokat. Mivel Teleki Pál miniszterelnöksége alatt aktívan részt vett a külpolitikában, így megismerhetjük azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a miniszterelnök tett Magyarország függetlenségének és önállóságának megőrzéséért.

Az emigráns kormány terve című fejezet a könyv talán legizgalmasabb része. Az olvasó végigkísérheti azt a munkát, melyeket a miniszterelnök és bizalmasai végeztek, hogy a magyar függetlenség megőrzése érdekében egy emigráns kormányt hozzanak létre az Egyesült Államokban vagy Nagy-Britanniában. Az ún. Teleki–Perényi-terv sikeréhez a biztosítani kellett az anyagiakat (5 millió USA dollár), ezen kívül a kapcsolati hálót is ki kellett építeni az emigráns kormány számára külföldön, mindezt a legnagyobb titokban.

A negyedik fejezetben (Belpolitika) Nyári a miniszterelnök olyan belpolitikai elképzeléseit mutatja be, amelyek a történettudományban eddig kevesebb nyilvánosságot kaptak. A szerző bemutatja az „SZ” programpont dossziét, egy tanulmánysorozatot, mely egy esetleges erős német befolyás esetén elvégzendő fontosabb feladatokat fogalmaz meg. A dokumentum Újpétery Elemér hagyatéka, a szerző birtokában van, így Nyári könyvéből ismerheti meg először az olvasó azokat az elképzeléseket, melyek új megvilágításba helyezik Teleki belpolitikáját.

Az utolsó, ötödik fejezet Teleki Pál halálának körülményeit vizsgálja meg. Nyári ismerteti a témában eddig megjelent műveket és a különböző téziseket, érintve természetesen az „öngyilkosság-gyilkosság” vitát is. Nyári mindvégig az objektív tényközlésnél marad, azonban nem egyedül nyomoz, más diszciplínák szakértőit is segítségül hívja: Dr. Kásler Miklós orvos professzor és dr. Lépold Józsefné igazságügyi pszichografológus asszony véleményét is kikérte. A nemzetközileg is elismert szakemberek bevonása Teleki Pál halálának kutatásába mindenképen a könyv erényei közé sorolhatók, azt színesebbé teszik, és újfajta szemléletet adnak a kutatáshoz. Nyári Gábor Teleki Pál második miniszterelnökségéről folytatott friss kutatásaival hozzájárult a miniszterelnökről kialakult kép árnyalásához. Könyve nem csak a történészek, hanem a szélesebb olvasóközönség számára is élvezetes olvasmány.

Nyári Gábor: A Sándor-palotától a ravatalig. Teleki Pál második miniszterelnöksége, 1939–1941. Kairosz Kiadó, Piliscsaba-Budapest, 2015. 351 oldal