A nemesek pártfogása járult hozzá a szabadkőművesség elterjedéséhez

Szabadkőműves beavatási szertartás 1800 körül

Jézus Krisztus, a szabadkőműves

Az idők folyamán számtalan teória született a társaság eredetét illetően, melyeknek túlnyomó többsége a fantázia szüleménye. Egyesek szerint a szabadkőművesek története Noéig vezethető vissza, de van, aki olyan történelmi személyiségekkel is kapcsolatba hozta a szervezetet, mint Mózes, Szolón, Zarathustra, vagy Mihály arkangyal. Sőt, egy elmélet szerint Jézus Krisztus is szabadkőműves volt, de még a legalsó, inas fokozatot sem szerezte meg.

James Anderson protestáns tiszteletes 1723-ban megjelent munkája, a szabadkőművesség alapokmányának tekintett The Constitutions of the Free-Masons című művében Ádámot nevezi meg a mozgalom atyjaként. A Bédarride testvérek pedig még ennél is tovább mentek: egyenesen Istennel hozták összefüggésbe a szabadkőművesség megalapítását.

A szabadkőművesség gyökerei a középkori kőművességig nyúlnak vissza

Manapság a történészek már annak a hagyományos, évszázadokon keresztül fennálló felfogásnak a helyességét is vitatják, amely szerint a szervezkedés közvetlen kapcsolatban állt a hatalmas katedrálisokat megépítő középkori kőművesek mesterségével, vagyis az ún. operatív kőművességgel. Tény azonban, hogy a mozgalom szimbólumai, rítusai, valamint kifejezéskészlete tőlük eredeztethetők.

A középkori angliai és skóciai kőművesek az építési területen állították fel ideiglenes szállásukat, amelyet páholy néven emlegettek. A nagyszabású építkezéseken dolgozó kőművesek a kézművesek felső rétegéhez tartoztak, és különböző kiváltságokat élveztek.

A mesterek hatalmas szaktudással rendelkeztek, amelyhez a laikusok nem férhettek hozzá, így a titokzatosság légkörében folytatták tevékenységüket. Az építkezések során felhasznált terméskövet „freestone”-nak, vagyis „szabad kőnek”, az ezzel az építőanyaggal dolgozókat pedig szabadkőművesnek nevezték. A titulus kizárólag a legkiválóbb mestereket illette meg.

Szabadkőművesek gyűlése új tagok felvételére

A kőművesek mindenhol nemesi pártfogásban részesültek és a társadalom nagy tekintélyű, megbecsült tagjainak számítottak. Arisztokrata urak versengtek a kegyeikért, és az újkor hajnalán már maguk is a páholyok tagjaivá válhattak, ahol felfedezhették a szakma titkos fortélyait. Miután a páholyoknak egyre több nem-kőműves tagja lett, és az építészet helyett az eszmék és a filozófia határozták meg a páholyok tevékenységét, a 18. századra az operatív helyett az ún. spekulatív szabadkőművesség vált meghatározóvá.

1. Jézus Krisztus, a szabadkőműves
2. Hatástalan pápai feddések
3. Szabadkőművesek a forradalomban
4. Barruel abbé szelleme tovább kísért

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

10. Államalapítás és az új rend megszilárdulása Magyarországon a 10–13. században
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
• A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
• Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
• 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
• Egyensúlyteremtő képességében rejlett Szent István sikereinek titka
• A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
• Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére