A mohácsi csata kalandosan kallódó kincse

2023. január 7. 10:35 Dr. Pap Norbert, Dr. Kitanics Máté

A középkori Magyarország egyik legjelentősebb kincslelete, több mint 45 000 ezüstérme, Mohácson, útépítés közben került elő két korsóban, még 1969-ben. Bekerült a pécsi Janus Pannonius Múzeumba (JPM), de egy szűk szakmai körön kívül nem sokat foglalkoztak vele. Jelentős érdeklődést csak az elmúlt hónapokban váltott ki, miután felmerült, hogy csaknem 14 000 érme eltűnt a leletegyüttesből. Az alábbiakban a kincs eredetét, előkerülésének történetét és szövevényes utóéletét tekintjük át.

Korábban

A kincs és annak eredete

A kincs minden bizonnyal hajón került Mohácsra. A keresztény sereg utánpótlása, köztük a felszerelés, az ágyúk és más hadiszerek nagy része Bécs és Buda felől a Dunán érkezett ugyanis a csata előtt a mohácsi táborba. Azért ide, mert a várostól északra, a folyó jobb oldalán magaspart húzódik, alatta pedig egy több kilométer széles mocsaras ártér nyílik ki, aminek következtében a száraz part már nem megközelíthető hajók számára. Mohács viszont alkalmas volt a kikötésre.

Mit tudunk erről a kikötőről? Maximilian Brandstetter Mohácsról készített 1608. évi festményén (1. ábra) többféle típusba tartozó hajókat látunk a mohácsi Duna-parton kikötve, illetve a folyó itteni, akkor még kisebb ágán úszva. Az oszmán dunai flottának is volt állomása Mohácson. Ugyanakkor egy 1733. évi leírás arról tanúskodik, hogy a mohácsi Duna-ágon, vagyis a Kis-Dunán csak kisebb hajóforgalom zajlott: „… a lefelé úszó hajók ide csak ritkán jönnek, hanem inkább a mohácsi sziget másik oldalán, a Nagy-Dunán járnak”.

1. ábra A mohácsi Duna-part ábrázolása. Maximilian Brandstetter, 1608.

1526-ban mégis nagy volt a forgalom. Itt állomásoztak a csata előtt a kismerülésű naszádok: mintegy 40 hadihajó, 1200 főre becsült legénységgel, akikről úgy tudjuk, hogy nem vettek részt az augusztus 29-ei harcban. Az oszmánok 200 teherhajót is zsákmányoltak az összecsapás után, ezek a járművek jórészt szintén ezen a területen horgonyoztak vagy kötöttek ki.

Az említett 1608. évi akvarell várost és a folyót is ábrázoló képe tájékoztatásul szolgál számunkra arról, hogy hogyan is nézhetett ki a mohácsi Duna-part. A településtől délre látjuk a kikötésre alkalmas egyik partszakaszt a hajókkal, míg a parton sátrak sorakoznak.

Már 1969-ben is több lehetőség merült fel a kincs eredetére vonatkozóan. Gondolták például azt egy helyi gazdag kereskedő tulajdonának, ugyanakkor nem ismerünk senkit, akinek ilyen magánvagyona lehetett volna az 1520-as évek kis mezővárosában. Talán csak Mohács birtokosa, Móré Fülöp pécsi püspök jöhetne szóba, aki azonban aligha ásatta volna el azt ilyen közel a városon kívül. A fentiek fényében ezért egyet kell értenünk a JPM egykori igazgatója, Dankó Imre felvetésével, aki szerint a kincs nagysága, értéke, hadipénztárra utalhat.

Ahogy azt említettük, a mohácsi Duna-part fontos, egyedi stratégiai adottsággal rendelkezett. A kincslelet is éppen annak szolgál bizonyságául, hogy a kikötő az 1526. évi műveletekben fontos szerepet töltött be. A részben II. Lajos korabeli, és az eddigi vizsgálatok szerint a mohácsi csatával összefüggésbe hozott pénzleletek előkerülési helyét térképi ábrán jelöltük (2. ábra). A helyszín mint látható a korban nem a városon belül volt: a települést övező kerítéstől és vizesároktól délre, mintegy 100–120 méter távolságban ásták el őket. Az Ottendorf Henrik által 1663-ban készített térképen azt is látjuk, hogy milyen keskeny volt a tér az említett vizesárok és a települést a Dunától a Dunáig körbeölelő mocsár között. Eszerint a várostól délre alig 200 méteres sáv állt rendelkezésre, hogy itt kikössenek és táborozzanak a csapatok. Úgy tűnik, hogy a leleteket egy, a Duna-parton, a várost övező vizesárok és az említett mocsár között felállított nagyobb sátorban, vagy két kisebb sátor alatt ásták el.

2. ábra A mohácsi Duna utcában (Kálvin köz) talált kincslelet helye Ottendorf 1663-as térképén, és a jelenlegi állapotokat mutató Openstreetmapen. Szerkesztette: Gyenizse Péter

Nincs olyan adat, ami alapján biztosan lehetne azonosítani, hogy kié is lehetett a nagytömegű készpénz. Talán a naszádosoknak szánt zsoldról van szó, ugyanis a források alapján augusztus közepén küldötteik még azzal fenyegetőztek a király előtt, hogy ha nem kapják meg a járandóságukat, nem szolgálnak tovább. Mégis ott voltak a csata idején, így vélhető, hogy legalább részben kielégítették a követeléseiket. Ugyanakkor nem ők, hanem olyanok rejthették el a kincset, akik életüket vesztették augusztus 29-én, hiszen nem volt, aki visszament volna kiásni a két korsót. A naszádosok a menekülők egy részét is szállítva, de a pénz nélkül hajóztak el a csata estéjén.

következő oldal 1 / 2