A magyar főváros az árvíz ellen: így öntötte el a Duna a múltban Budapestet

A pesti alsó rakpart az 1965-ös árvíz idején (Kép forrása: Fortepan / Wittner Lucia)

Wesselényi Miklós „árvízi naplója”

„Hol elől, hol hátmögül, hol oldal felől omlott egy-egy épület össze. Csak ezeknek dörgő, ropogó, csörgő lármája nyomta el időről-időre a kétségbeesők hasító sikoltásait és segítségérti már rekedt könyörgéseit” – jegyezte fel naplójába Wesselényi Miklós a személyesen is átélt eseményeket. 1838. március 13-án éjjel hatalmas árvíz érte el Pest-Budát. A pusztító jeges hullámok több ezer ember életét veszélyeztették a Duna vonalán.

A zsibói báró kisebb-nagyobb kihagyásokkal fiatal korától egészen látásának teljes elveszítéséig naplót írt. Többek között a nyugat-európai utazásairól, a meglehetősen szerteágazó szerelmi kalandjairól, valamint a korabeli országgyűlésekről is olvashatunk tőle. Az 1838. március 13-át követő másfél héten lejegyzett sorait „árvízi naplónak” tekintjük. Szilágyi Ferenc 1876-ban kiadott Wesselényi-életrajza után az olvasóközönség először a Vasárnapi Újság 1888-as hasábjain olvashatta a katasztrófáról beszámoló naplót.

A termetes, vakmerő és igen merész báró feltehetőleg magától értetődőnek tekintette, hogy segítenie kell a bajbajutottakon. Mivel kifejezetten jó állóképességgel rendelkezett, maga is beszállt a csónakokba, és napokon át mentette Pest-Buda lakosságát.

Sorai páratlan, ugyanakkor szívszorító betekintést adnak az utókornak az – akkor még főként német nyelvű – ikerváros sorscsapásáról. A dermesztő ár az amúgy is düledező vályogházakat már az első napokban ledöntötte. Wesselényi rémült, segítségért kiáltozó polgárokról írt, akik némely esetben „egymással vetélkedtek” az őket menteni kívánó ladikokért.

Az 1838-as Pesti árvíz

Az épületromok, jégtömbök, bútorok, zongorák, vízbe fúlt lovak és marhák okozta akadályok között evező bárónak olykor el kellett döntenie, hogy a hamarosan beomló falrészeken csüngők közül kit vesz fel a roskadásig telt csónakjába, és kit hagy hátra.

A naponta nemritkán 14 órát is dolgozó nemes éjszaka sem pihent, ha kellett, morgó kutyákat próbált menteni, korholta a veszteglő hajók tulajdonosait, de azt sem hagyta szó nélkül, ha valaki pénzért kínált segítséget.

Ételt szállított, segített megszervezni a fedél nélkül maradtak elszállásolását és élelmezését, miközben az ár miatt fertőződött kútvíz tönkretette a gyomrát, emiatt több éjszakát hánykolódott át. Volt, hogy órákig nem tudott csónakot szerezni, ugyanis nem mindenki gondolkodott úgy, mint ő. A zsibói bárónak jelentős szerepe volt abban, hogy a nagy pesti árvíz napjaiban „csak” 153 áldozatot jegyezhettek fel.

1. Wesselényi Miklós „árvízi naplója”
2. Megelőzni az újabb katasztrófát
3. Százhúsz nap kemény munka

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Kádár

• Egész életében dacolt a Kádár-rendszerrel Radics Béla, a gitárkirály
• Bár szakmai tapasztalata nem volt, mégis az MTI személyzeti vezetője lett Kádár János felesége
• Kádárné Tamáska Mária, az „öreg” felesége
• Negyven éve mutatták be az István, a királyt
• Megfigyelések egy tűrtté vált sportágról: a rögbi meghonosodása Magyarországon
• „Akarom, tudd, mi a fene van velem” – Tamáska Mária, az „öreg” felesége
• „Akarom, tudd, mi a fene van velem” – Tamáska Mária, az „öreg” felesége
• Szerelem az illegális kommunista mozgalomban: Kádár János és az ő Piroskája
• Mit keresett Fidel Castro 1972-ben Budapesten?