„Vannak, akik a lovakat szeretik, mások a vadakat, mások a madarakat […] engem pedig már kisfiú koromtól a könyvek megszerzésének és birtoklásának csodálatos vágya lelkesített” – választotta mottójának, a Justinianus császárnak tulajdonított szólást a gróf, aki ennek megfelelően alakíttatta és rendezte be Tolna vármegyei otthonát.
Orkánerejű szél, januári dermesztő hideg, mindenki didergett az Apponyi család lengyeli kastélyában. Estefelé aztán különös, fémes kopogást hallhattak a bentlakók, ami egyértelműen jelezte, hogy a tél már a vízvezetéket támadja. A személyzet nem volt rest, és gondoskodott a rendszer melegen tartásáról, izzó szenet hozattak fel, hogy ne fagyjanak el a csövek. Ám odafigyelésük ellenére a lakótérben található gyúlékony berendezések, a ládák, papírok hamar lángra kaptak, és a tűz pillanatok alatt terjedt el az ódon épület falain, szobáiban, majd a tetőt is kikezdte. A lengyeli tűzoltóság pár perc múlva megérkezett, és az uradalmi tiszttartó a környékbeli egységeknek is táviratozott.
Mindenki tudta, hogy a kastély könyvtára felbecsülhetetlen értékkel bír, a drága műkincsek pedig pótolhatatlanok, így a közelben élők is egyként rohantak vödrökkel és sajtárokkal a tűz oltásához. Egész éjszaka dolgoztak, csak hajnal felé sikerült úrrá lenni a helyzeten, de a tető már menthetetlenné vált. Pár óra múlva, amikor a grófi család is megérkezett Pozsonyból, szomorúan sétáltak végig a padláson, ami nyitott tetősétánnyá változott. Minden szénné égett, rengeteg régi tárgy, emlék, bútor vált semmivé. Ahogy gróf Apponyi Sándorné az emlékiratában írta: „Csak egy kis fémcsomó jelezte a helyet, ahol a nagy kastélyóra állt.”
A lángok a könyvtár feletti gerendákat is kóstolgatták, már éppen átizzott a faanyag, amikorra a vízsugarak eloltották a tüzet. Megmenekült a könyvtár, és páratlan ritkaságait még ma is mindenki olvashatja, hiszen az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményébe kerültek. Bár nem közvetlenül a tűzvész után, hanem csaknem 20 évvel később.
Haydn, a családi barát
Tolna vármegye dombjai és völgyei között meghúzódó Lengyel település a környék legmagasabb pontján fekszik, meghatározó épülete a tekintélyes méretű parkban elterülő, U alaprajzú, egyemeletes, historizáló stílusú Apponyi-kastély. A műveltségéről is ismert Apponyi Antal György (1751–1817) volt az első, aki felvirágoztatta a falut 1799-ben. A gróf számos ritkaságból álló bécsi könyvtárát, amelyben kéziratok, ősnyomtatványok és metszetek is voltak, sokan méltatták.
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2024. nyár számában olvasható.
2024. nyárHírhedt emberrablások |