A legenda szerint férfiak kezében balszerencsét hoz a híres Koh-i-Noor gyémánt

A birodalom kezében

Az erőskezű Randzsit Szingh halálát követően a Szikh Birodalmat alaposan meggyengítették a belső konfliktusok, és ez végzetesnek bizonyult az addigra a szomszéd területeket meghódító britek miatt. A szikheket végül két háborúban (1845–1846, 1848–1849) legyőzték, és az egykori birodalom területét beolvasztották. Az utolsó lahori egyezmény harmadik pontja értelmében a Koh-i-Noornak nevezett gyémántot a maharadzsa köteles volt átadni Viktória királynőnek. Duleep Szinghet, Randzsit kiskorú fiát a britek gyámság alá vették, és később Európába szállították.

A Koh-i-Noor egy darabig még Indiában időzött Sir Henry Lawrence őrizetében. A családi legendák szerint egy alkalommal úgy adta be a felöltőjét a tisztítóba, hogy a zsebében még ott volt a gyémánt. Nagy szerencséjére nem lopták el, így sor kerülhetett a nagy-britanniai útra. A HMS Medea nevű hajó – egy út közbeni kolerajárványt átvészelve – 1850. június 29-én érte el a Brit-szigeteket, s azt követően az ékszert a Brit Kelet-indiai Társaság képviselőinek kíséretében szállították a londoni Citybe.

Viktória királynő 1850. július 3-án pillantotta meg először a Koh-i-Noort. A nagyközönség számára a londoni világkiállításon nyílt lehetőség az álmélkodásra. Először egy aranyozott kalitkában mutatták be, de a nézők elégedetlenek voltak, úgyhogy utána egy fekete bársonyon, gázlámpákkal körülvéve állították ki, hátha úgy jobban csillog. Azonban az aszimmetrikusan hasított gyémánt így is csalódást keltően verte vissza a fényt. Az „elégedetlenség” ellenére a világkiállítás után szaporodtak meg azok a sajtótudósítások, regények és más kulturális művek, amelyek az elátkozott gyémánt történetével foglalkoztak, azt tovább legendásították.

Talán ennek köszönhetően is döntött úgy Albert herceg a brit kormánnyal egyetértésben, hogy csiszolni kell a gyémánton, és a kor legjobb ékszerészét, a holland Mozes Costlert kérte fel a feladatra. A 186 karátos gyémánt ekkor nyerte el mai, 105,6 karátos súlyát.

Viktória királynő halála után a királynéi koronák ékszerévé vált, így került Alexandra királyné koronájára 1902-ben. Utána Mária (1911), majd Erzsébet anyakirályné (1937) következett. Amikor az anyakirályné 2002-ben elhunyt, a ravatalozásnál rövid időre a koporsójára is rátették. Viktória királynő állítólag ragaszkodott ahhoz, hogy férfiak kezébe nem juthat az ékszer, mivel elhitte, hogy az balszerencsét hoz az erősebb nemre.

A Koh-i-Noor körüli viták a mai napig sem zárultak le. Indiai parlamenti képviselők és politikusok több alkalommal kijelentették, hogy a gyémántnak India a jogos tulajdonosa, ám a brit hatóságok képviselői valamennyi alkalommal megtagadták a gyémánt visszaszolgáltatását, mivel azt önkéntes adománynak tekintették.

Indián kívül még Pakisztán is jelezte, hogy az ékszer jog szerint őket illetné, hiszen az utolsó szikh maharadzsa Pakisztán területén uralkodott, mielőtt a britekhez került a Koh-i-Noor. De az afganisztáni tálibok hasonló követeléseket fogalmaztak meg a britekkel szemben, mondván, hogy az ékszer jogszerűen került Afganisztánba, és attól fogva csak erőszakos úton cserélt gazdát.

1. Titokzatos eredet
2. Halált hozó ékszer
3. Keleti keringő
4. A birodalom kezében

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Németország

• A hatalmas veszteségek sem állították meg a szovjet hadsereget Sztálingrádnál 
• Egyetlen hajót sem süllyesztett el a rettegett német monstrum, a Tirpitz
• Pattanó bombákkal semmisítették meg a britek a Ruhr-vidék gátjait
• Megrendítő beszédet mondott a berlini fal árnyékában J. F. Kennedy
• Véletlenül jutott kulcsfontosságú szerephez a berlini fal ledöntésében Günter Schabowski
• Családját is feláldozta a propaganda mestere, Joseph Goebbels 
• Még az akasztófa árnyékában is tagadta bűnösségét Hermann Göring
• Búcsúcédulák bevételeiből finanszírozták, de így sem haladt a kölni dóm építése 
• Bár tudomására jutott, nem tett jelentést a Hitler ellen készülő merényletről Erwin Rommel