A középkori Fekete Párduc: Musza mansza, a Mali Birodalom ura volt a valaha élt leggazdagabb ember

2018. március 21. 11:02

A Marvel-képregények óriási fiktív univerzumából merítő legújabb mozifilm, a Fekete Párduc főhőse, T'Challa nem csupán Wakanda királya, hanem a leggazdagabb szuperhős is egyben. Habár a ma élő leggazdagabb ember címéért folyó verseny többnyire dollármilliárdos vállalatvezetők között zajlik, a történelem valaha élt leggazdagabb embere, Musza mansza több mindenben hasonlít Fekete Párducra, mint rájuk. Királyként akkora vagyona volt, amekkora még ma is elképzelhetetlen lenne.

Korábban

Musza 1312-ben lett a Mali Birodalom uralkodója, miután elődje és addigi felettese, II. Abu-Bakr eltűnt a tengeren. Az uralkodó az Atlanti-óceán szélét keresni indult útnak, de nem hallottak többé felőle. Musza trónra lépésekor Európa országait belső háborúk és nyersanyaghiány hátráltatták, a Mali Birodalom azonban gazdag volt aranyban és sóban, ennek köszönhetően virágzott. Musza uralma alatt birodalma területét is nagy mértékben megnövelte: az Atlanti-óceán partjától a szárazföldi kereskedőközpont Timbuktuig és a Szahara egyes részeiig bezárólag Afrika nyugati részének hatalmas területeit birtokolta. Ahogy növekedett a birodalom területe, úgy gazdagodtak lakói is. A külvilág csak 1324-ben szerzett először tudomást Musza mesés gazdagságáról. Ekkor indult el hívő muszlimként és egy többségében muszlim birodalom fejeként Mekkába, hogy teljesítse a haddzs zarándoklatot. Az uralkodó azonban nem utazott egyedül.

A csaknem 6500 kilométeres utat Musza karavánnal tette meg, amelybe beletartozott több tízezer katona és rabszolga, valamint a hírnökök, akik perzsa selyembe öltöztek és aranybottal jártak. A karaván létszámának pontos számát illetően nem áll rendelkezésre sok adat, de a Muszát kísérő hatalmas konvoj több száz kilogramm aranyat hordó tevék és lovak mellett menetelt. Természetesen mindezt mindenhol észrevették a helyiek, ahol a karaván elhaladt. Egyiptomban például több mint egy évtizedre kiható nyoma maradt Musza mansza ottjártának.

Kairóba érkezése után nem sokkal terítékre került Musza személyisége, miután vonakodva bár, de végül találkozott a helyi uralkodóval, a mameluk I. An-Naszír Muhammad egyiptomi szultánnal. Siháb al-Umari korabeli történetíró beszámolója szerint Muszát An-Naszir egyik követe köszöntötte Kairóban, aki találkozóra hívta a szultánnal. Musza közölte, hogy csupán átutazóban van, és visszautasította az ajánlatot. Ennek oka hamarosan nyilvánvalóvá vált a szemtanúk számára. „Rájöttem, hogy az audiencia gondolata visszataszító számára, hiszen akkor meg kellene csókolnia a földet, illetve a szultán kezét” – mondta az Abu emírként hivatkozott követ. „Folytattam az édesgetést, ő folytatta a mentségek felsorolását, de a szultáni protokoll azt követelte, hogy az uralkodó jelenlétébe hozzam, úgyhogy addig győzködtem, míg bele nem egyezett.”

A találkozó feszültséggel teli fordulatot vett, amikor Musza nem volt hajlandó földre borulni a szultán előtt. Egyik kísérője a fülébe súgott valamit, amit az egyiptomiak nem értettek. Ekkor Musza kijelentette hangosan, hogy a teremtő Isten előtt hajol meg, és ezután közelítette meg kúszva a szultánt, így elkerülve a megalázkodást. A két uralkodó beszélgetését követően An-Naszir szállást biztosított Muszának és kíséretének, cserébe pedig Musza jelentős mennyiségű aranyat hagyott Egyiptomban. Az ajándékozásainak és vásárlásainak köszönhetően elárasztotta Kairót az arany, amely Egyiptomban ritka volt és nagy értékkel bírt. Az emberek eleinte örültek, azonban Musza jószándékú ajándékai végül az arany értékének csökkenéséhez vezettek Egyiptomban, amit a gazdaság is megsínylett . A visszaesést több mint egy évtizedbe került helyrehozni.

Musza útja során nem csak adakozott. Elfoglalta a Gao nevű területet a Szongai királyságtól, megnövelve területét a Niger folyó mentén a Szahara déli szélén. A későbbiekben birodalma a mai Szenegál, Gambia, Guinea, Niger, Nigéria, Csád és Mauritánia területeit is magukban foglalták a mai Mali mellett. Gao azonban különösen fontos volt Musza manszának: a mai Mali területén található régióban építtetett több mecsetet is, miután visszatért a haddzsról. Timbuktu szintén fontos volt a gazdag uralkodó számára, aki iskolákat, egyetemeket, könyvtárakat és mecseteket építtetett ott. A virágzó kereskedőközpontban építtette meg a Dzsingereber-mecsetet, amely annak ellenére, hogy fából és agyagtéglából épült, több mint ötszáz éven keresztül működött, és napjainkban is áll.

Musza gazdagságának híre csak mekkai utazása után jutott el Afrikán kívülre. Még sokáig meséltek hatalmas karavánjáról és nagylelkűségéről halála után, ami valamikor 1332 és 1337 között következett be. A 14. század végére Muszáról rajz készült az 1375-ben készült híres Katalán Atlaszban, a középkori Európa hajósainak fontos forrásában is. Az Abraham Cresques spanyol térképész által készített atlaszban Musza trónon ül aranykoronával és -jogarral, valamint egy aranyröggel a kezében.

Az általa kiaknázott bőséges természeti kincsektől az utána maradt közösségek növekedéséig és fejlődéséig, Musza legendás gazdagsága vetekszik a képzeletbeli Fekete Párducéval. Vagyonát nehéz lenne megbecsülni is, főleg ha aranyához hozzávesszük földbirtokait és egyéb tulajdonait is. Gazdagsága egészen elképzelhetetlen manapság, magyarázza Rudolph Ware a Michigani Egyetemről: „képzelj el annyi aranyat, amennyit csak szerinted egy ember birtokolhat, és szorozd meg kettővel, ezt igyekszik közölni minden létező beszámoló” – mondta. „Ő a leggazdagabb ember, akit valaha bárki látott.”