A karrierje árán mentett ki húsz embert egy elsüllyedt buszból a világrekorder úszóbajnok

2022. január 13. 14:27 Múlt-kor

Korábban

Amikor a 15-ös a tóba zuhant

Futás közben váratlanul hangos zajra lett figyelmes. Felnézve látta, hogy a 15-ös számú trolibusz letért az úttestről, és egyenesen a tóba hajtott. Utólag a tanúk ellentmondásos beszámolókat adtak a baleset okáról – egyesek szerint a buszvezető egy utassal vitatkozott egy megállóról, mások szerint egy zsebtolvaj ütötte fejbe.

„Elsőre nagyon ijesztő volt” – mondta Karapetjan. „Olyan hangos volt, mintha egy bomba robbant volna.” De abban a pillanatban az ösztönei vették át az irányítást. Savars Karapetjan a tóhoz rohant, mély lélegzetet vett, és ugrott. Négy méter mélyre úszott le, és bal lábával berúgott egy ablakot, miközben az üveg felhasította a lábát. A felkavart iszaptól vakon tapogatózott be az ablakon, túlélőket keresve.

„A legnehezebb rész a trolibusz hátsó ablakának berúgása volt” – számolt be 1982-ben. „A fájdalom elviselhetetlen volt – de aztán nem gondoltam rá többet. Tudtam, hogy nincs sok időm.” Újra és újra alámerült, összesen negyvenszer, annyi embert hozva fel, amennyit csak tudott.

Odafent átadta őket a testvérének, aki maga is úszóbajnok volt és a felszínen maradt, hogy partra vigye a túlélőket, majd Karapetjan ismét a víz alá merült. „Nem láttam, aki megmentett, mert hátulról ragadott meg, ahogy kihúzott” – mesélte egy tizenhét éves túlélő. „De jól emlékszem a kezére – egy erős, izmos kézre. Még éreztem, hogy húz valamerre, aztán elájultam.”

Karapetjan újra és újra lemerült, amíg már a mentőcsapat tagjai könyörögtek neki, hogy hagyja abba. Egészen addig merült, amíg egyszer már csak egy párnát hozott fel, és rájött, hogy mennyire elgyengült az oxigénhiánytól. „Rémálmaimban sokáig előjött az a párna. Megmenthettem volna még valaki életét.”

Harminchét embert mentett ki a vízből, akik közül húszan végül túlélték. Kilenc további ember menekült meg saját erejéből a törött ablakon át. Karapetjan bekötötte a vágott sebeket a lábán és hazament.

Estére viszont felszökött a láza és görcsökben tört ki. A család egy orvos barátja kórházba vitte, ahol napokig kritikus állapotban kezelték. A hideg, szennyezett víz és a lábán esett sebek tüdőgyulladást és vérmérgezést okoztak. Bár végül felgyógyult, majdnem bizonyosnak tűnt, hogy sportolói karrierjének vége szakadt.

Csak három hét múlva tudott ismét lábra állni. De még sokkal több időbe telt, mire a Szovjetuniótól megkapta a hőstettéért járó elismerést. „Rögtön a baleset után néhányan cikket akartak közölni egy újságban, de ezt nem engedélyezték. A Szovjetunióban a trolibuszoknak nem volt szabad a vízbe esniük” – magyarázta Karapetjan.

előző oldal következő oldal 2 / 3