A halott Kossuth Lajostól is féltek Ausztriában, éjszaka haladt át a koporsóját vivő vonat

Kossuth halála után is mozgósítja az ifjúságot

A baloldal nyomására Wekerle megpróbálta mégis keresztülvinni az állami finanszírozást. Ennek érdekében a kormányfő személyesen is Bécsbe utazott a császár-királyhoz, aki viszont nem volt hajlandó megváltoztatni korábbi álláspontját. Wekerle ezért azzal az ötlettel állt elő, hogy a költségeket a képviselőházra ruházza, de ez az indítványa is elutasítást nyert, mint ahogy az is, melyben azt akarta elérni, hogy a temetés költségeinek előállítására szervezett adakozásban a kormány tagjai is részt vehessenek.

A kormányfő mégis talált kiskaput: a temetés és a hazaszállítás költségeit Budapest székesfővárosra ruházta, ennek értelmében március 21-én a főváros törvényhatósági bizottsága tanácsülést tartott, melyen Gerlóczy Károly alpolgármester bejelentette a gyászhírt, és indítványt terjesztett elő a ceremóniával kapcsolatos teendőkről, amely elfogadásra talált.

A március 23-ra összehívott Képviselőház Szabadelvű párti többsége pedig a jegyzőkönyvileg kifejezett részvétnyilakozat mellett csak küldöttségként vett részt a temetésen és a torinói szertartáson és vállalta, hogy „koszorút helyez ravatalára”, valamint beszüntette üléseit a végtisztesség kifejezéséig.

A közvélemény kedélyét azonban leginkább az a megkötés borzolta, mely szerint a gyászlobogókat csupán a város tulajdonában, vagy magánkézben lévő épületekre lehetett kitűzni, az államiakra nem. Az egyetemi ifjúság március 22-én tartott gyűlésen elhatározta, hogy párosával kiküldi a kör tagjait, akik a háztulajdonosokat felszólítják, hogy házaikon gyászlobogókat tűzzenek ki, a Függetlenségi és 48-as Párt pedig röpcédulákon kérte az embereket, hogy tekintettel Kossuth halálra, ne menjenek színházba.

A városokban, de különösen a fővárosban sorozatosan tüntettek, például aki nem tűzte ki az egyetemisták felszólítása ellenére sem a gyászlobogót, annak a háznak az ablakait kővel bedobták, vagy az ifjúság berontott a házba, s újfent követelte a kitűzést, állami és magánépületeken egyaránt. Emellett megzavartak minden, a kegyelethez nem illő mulatozást, színházi előadásokat, kávéházi élőzenéket. Ezek egyik gócpontja a budapesti Nemzeti Színház volt, ahol a sorozatos előadás-megzavarások után Wekerle végül elérte, hogy a betört ablakok mellé kifüggesszék a fekete zászlót.

A kormány nem egy esetben rendőri erők bevetésével kényszerült tömeget oszlatni, amihez még a katonaságot is bevetették, sőt a neoabszolutizmus korában „Gellérthegyi Bastille”-nak gúnyolt Citadellában készenlétbe helyezték a tüzérséget is. A tüntetések leverésekor többször indokolatlanul alkalmazott erőszakot a rendőrség.

Hieronymi Károly belügyminiszter ezt a rendfenntartás sajnálatos velejárójaként interpellálta az ellenzéknek, véleménye szerint a „feladatukat teljesítő” rendfenntartók pedig csak azután védték magukat karddal és puskával, miután a tömeg kővel dobálta őket. Ennek vált áldozatává ugyanis, a tüntetések egyetlen halálesete, Keresztes Ferenc személyében. Végül a kedélyek a Kossuth-fiúk táviratának hatására nyugodtak le, miszerint csak békesség esetén hozhatják haza atyjuk holttestét.

Zöld-fehér-piros kegyelet

1894. március 29-én búcsúztatta Kossuthot a gyászba borult Torino. Az emigráns több mint 30 évet élt a Pó-parti városban, ezalatt az olaszok szívéhez nőtt. Az olasz parlament és I. Umbertó király is részvétét fejezte ki, Torino polgármestere pedig köszönetet mondott a koporsót „átvevő” Kossuth-fivéreknek, hogy atyjuk őket tisztelte meg utolsó lakhelyének kiválasztásával.

Újsághírek szerint háromszázezer ember kísérte a vasútállomásig Kossuth holttestét az 1848-1849-ben Magyarországon harcoló Olasz Legio zászlajával. A vonat útja során az olasz állomásokon gyászbeszédek és tömegek üdvözölték a szerelvényt, míg Ausztriában, (ahol szándékosan éjszaka haladt át a koporsót szállító vonat), a csendőrséget készenlétbe helyezték az útvonal mentén. Ausztriában még a halott Kossuthtól is féltek.

Csáktornyán ágyúszóval üdvözölték a Magyarországra érkező vonatot, de Budapestig minden állomáson ünnepélyesen fogadták és megszólaltatták a Kossuth-fivéreket. A Keleti Pályaudvaron március 30-án Apponyi Albert és Márkus József főpolgármester hivatalosan átvette a koporsót, majd Kossuth testét a Nemzeti Múzeumban helyezték ravatalra, életéveit szimbolizáló 92 égő gyertya, díszőrség és temérdek koszorú társaságában.

1. A nemzet gyászba borul
2. Kossuth halála után is mozgósítja az ifjúságot
3. Gyászmenet a körúton
4. A kerepesi-temetőben

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­nyár
Múlt-kor magazin 2020

• Agyagból készült a legősibb és legnagyobb maja építmény
• Főszerkesztői köszöntő
• Az erotika stílusa: Josephine Baker
• A kis magyar–osztrák háború és következményei
• Beilleszkedési kényszerpályán a délvidéki magyarság
• Erdélyi életstratégiák Trianon után
• A kárpátaljai magyarság megszállás alatt
• A felvidéki vármegyék és Csehszlovákia létrejötte
• Erdélyi fatányéros orosz jazzel