A háború megrongálta és feketére színezte, de a főváros egyik jelképe lett a Halászbástya

2024. október 9. 20:20 Múlt-kor

Az építészeti tanulmányait a bécsi Képzőművészeti Akadémián folytató, Schulek Frigyes az 1860-as évek végén Magyarország mellett döntött: „(…) többet véltem használhatni hazámnak, ha itthon maradok és közreműködöm abban a nagyszerű újjáalakításban, melyhez a haza mindegyik hű fiának teljes erővel hozzájárulnia kell.” Schulek Frigyes építész munkáival valóban oroszlánrészt vállalt Budapest városképének kialakításában, többek közt neki köszönhetjük a főváros egyik legismertebb műemléke, a Halászbástya megépítését is, amelyet 1905. október 9-én avattak fel a budai Várban.

A Halászbástya 1903-ban. (Kép forrása: Fortepan / Storymap.hu)

Korábban

A Halászbástya létrejöttét tulajdonképpen a Mátyás-templom újjáépítésének köszönhetjük. Schulek Frigyes, aki a középkori műemlékvédelem egyik hazai élharcosa volt, a Műemlékek Országos Bizottságának első építészeként 1874 és 1896 között vezette a budavári Nagyboldogasszony, azaz a Mátyás-templom újjáépítési munkálatait.

Az eredmény a magyarországi neogótika egyik legszebb és legigényesebb temploma lett. A gyönyörű templomot körülvevő tér azonban elmaradt a várakozásoktól, ezért Schulek javaslatot és terveket nyújtott be a Főváros Közmunkák Tanácsának a templom környezetét érintő rendezésre, amely végül 1899-ben kezdődhetett meg.

A Halászbástya építése előtti állapot

A Halászbástya hosszú évszázadokig a budai városfal egyik védelmi szakaszaként funkcionált, nevét a budai Víziváros déli részéről, a Halászvárosról kaphatta. Egy másik verzió szerint a halászok céhe védte ezt a falszakaszt, és innen való az elnevezés. A halászok azonban nemcsak védelmileg kötődtek a területhez, hanem gazdaságilag is, a várfal mögött lévő Nagyboldogasszony-templom melletti halpiacon értékesíthették ugyanis a Dunából kifogott halakat.

A 18. század első felében korszerűsített, „hajtogatott” alaprajzú falakkal rendelkező várfalszakasz a 19. század hatvanas éveire a budai Várral együtt elvesztette hadászati jelentőségét, ezért a hadügyminisztérium 1874-ben megszüntette a Vár és a Halászbástya erődjellegét, így lehetőség adódott a leromlott állapotban lévő várfalak és a falak körüli terület rendezésére.

A 1896-os millenniumi ünnepségekre újjáépített Mátyás-templom után jöhetett a templomot körülvevő tér újjáépítése. A Schulek Frigyes vezette munkálatok a Halászbástya téglából épített várfalára, a várfal alatti területre és a Mátyás-templomot övező térre koncentrálódtak. Schulek a Halászbástya északi tornyának a már álló Híradás bástyát használta fel, délre pedig egy másik tornyot épített. Az északi és a déli részeket összekötő mellvédfalakat pedig sétánnyá alakította át, amelyről pazar kilátás nyílt a pesti városrészre.

Schulek Frigyes a tornyok között a Duna felől felívelő nyílt lépcsőkart építtetett, amelyet még a Mátyás-templom szentélyének szintjére érkezése előtt kettéválasztott, így a lépcsősorok a bástyafalak mentén kétfelől jutottak fel a legfelső szinten kialakított toronyudvarokra. A Halászbástyára felívelő lépcsők megépítéséhez azonban le kellett bontani a bástya aljában lévő házakat, amely jelentősen megváltoztatta a Vár alatti a környék arculatát.

Schulek Frigyes

A déli bástyaudvar közelében állították fel Szent István király lovasszobrát. A munka elkészítését Stróbl Alajos szobrászművészre bízták. A neoromán alapzatot Schulek tervezte, amelyet István király uralkodásához kapcsolódó domborművekkel díszítettek. Stróbl magát Schulek Frigyest is a domborművek közé csempészte, méghozzá egy István király előtt térdeplő, kezében egy templom modelljét tartó építőmester alakjában.

A Hősök terén álló hét vezért megörökítő szoborcsoport is helyet kapott volna a bástyán, méghozzá az északi toronycsoport helyén, de végül a városatyák elvetették az ötletet, így a 300 ezer forintos beruházásra végül a pesti oldalon került sor. A Halászbástya építési költségei ezért némileg alacsonyabbak lettek, összesen 1 165 000 forintot emésztettek fel.

A Halászbástya a második világháborúban, Budapest ostroma során súlyosan megrongálódott. A háború után azonban megindult a helyreállítás, amit nagyban visszafogtak a tűzszerészeti munkálatok, ezért csak 1953-ban fejeződött be. A háború után a légszennyezés volt a legnagyobb ellenfele Schulek Frigyes neoromán műremekének, mivel a kéményekből kiáramló kén és korom a falakat feketére színezte. Az 1980-as évek közepén ezért újra megindultak a felújítási munkálatok, amelyek 1992-ben teljesen leálltak. A mai állapot az 1997 és 2003 között zajló rekonstrukciós munkáknak köszönhető.

A hazai eklektika egyik legértékesebb építménye, a turisták által közkedvelt Halászbástya 1987-ben a budai Várnegyeddel egyetemben a Világörökség részévé vált.