A Csalagút vetett véget Nagy Britannia történelmi elszigeteltségének
2021. május 6. 17:13 MTI
27 éve, 1994. május 6-án II. Erzsébet brit királynő és François Mitterrand francia elnök jelenlétében avatták fel a Nagy-Britannia és Franciaország között a La Manche csatorna alatt közvetlen összeköttetést teremtő Eurotunnelt. A Csalagút a múlt évszázad egyik nagy mérnöki alkotása, amely véget vetett Anglia „fényes elszigeteltségének”.
Korábban
A Dover és Calais között 34 km széles, 45-120 méter mély La Manche csatorna a római kortól a második világháborúig nyújtott szinte leküzdhetetlen védelmet a brit szigetek lakóinak, az utolsó sikeres inváziót 1066-ban hajtotta végre Hódító Vilmos. Az európai szárazföld és Anglia összekötésének gondolata már 1750-ben felvetődött. 1802-ben Albert Mathieu francia mérnök konkrét tervet terjesztett Napóleon elé, aki jóvá is hagyta azt.
Az olajlámpákkal megvilágított alagútban lovas kocsik közlekedtek volna, ám az angolok – nem ok nélkül – attól tartottak, hogy ezek előbb-utóbb a francia seregeket szállították volna át, s így nem álltak kötélnek. 1881-ben magáncégek 1850 méternyi alagutat fúrtak a Doverhez közeli Folkestone-nál, de miután a sajtó a vállalkozást Angliát fenyegető veszedelemnek állította be, a munkát leállították. A második világháború után, a hatvanas években a francia és a brit kormány állapodott meg egy vasúti alagút építésében, ebből két-két kilométer mindkét oldalon el is készült, de az egyre növekvő költségek láttán a brit állam leállította a beruházást.
A terv nem került le a napirendről, s 1984-ben François Mitterrand francia elnök és Margaret Thatcher brit kormányfő szándéknyilatkozatot írt alá a csatorna alagút megépítéséről. A kivitelező és üzemeltető Eurotunnel vállalkozás 1986-ban alakult meg, a költségeket brit, francia vállalatokból és bankokból álló konzorcium fedezte, a részvények csaknem felerészben magánkézben voltak. A tervezés során az alagút, a függőhíd és a kettő kombinációja közül az első műszaki megoldása győzött. Az alagutakban csak vasúti pályát terveztek, ennek a forgalom gyorsasága és a levegőcsere szempontjából volt jelentős előnye, és teljesen kiküszöbölték a szerelvények összeütközésének lehetőségét is.
A munkálatok 1988. február 28-án kezdődtek. Az alagutak kiásásához a két oldalról 11 lézerrel irányított fúróberendezés indult, ezek súlya együtt nagyobb volt, mint az Eiffel-toronyé. A berendezések 1990. október 30-án találkoztak, száraz lábbal először az év decemberében ment át ember a csatorna alatt. Az építkezésen a „csúcsidőszakban” 12 ezer ember dolgozott, a balesetek kilenc munkás életét követelték (érdekesség, hogy az egyik szakasz főépítés-vezetője a magyar Klados Gusztáv volt).
A kiásott földet Dover közelében helyezték el, így Anglia területe 36 hektárral nőtt. A kezdetben 9,4 milliárd dollárra becsült költségek kis híján másfélszeresre, 15 milliárd dollárra híztak, amelyben a biztonságra való törekvés, a vízbetörések, vonatkisiklás, terrortámadás, tűzvész lehetőségének minimalizálása jelentette a legnagyobb tételt. Az üzemeltető vállalat először 2007-ben tudott szerény nyereséget kimutatni.
A megnyitást 1993 júniusára tervezték, de csak 1994 márciusában haladt végig az első vonat az Európai Beruházási Bank vezetőivel. A hivatalos felavatásra 1994. május 6-án került sor, a teherszállítás még abban a hónapban megindult, az első személyvonat 1994. október 13-án ment végig az alagúton.
A brit Folkestone-t és a francia Calais közelében fekvő Coquelles-t összekötő Csalagút 50,5 kilométer hosszú, ebből 37,9 kilométer halad a tenger alatt. Két nyolc méternél nagyobb átmérőjű csőben a vonatok 160 km/órás sebességgel haladnak, a harmadik, középen elhelyezkedő 4,8 m átmérőjű alagút biztonsági és karbantartási célokat szolgál. Az átkelés árai magasabbak, mint a kompközlekedésé, de a menetidő alig 37 perc a hajók 80 percével szemben. Egy személyautókat és utasaikat szállító szerelvény 775 méter hosszú, ilyen vonatokkal az elmúlt húsz évben több mint 200 millió ember utazott, az átszállított járművek sorba állítva elérnének a Holdig. Az alagutakban csúcsidőben 15 percenként futnak a vonatok, és természetesen teherszállítás is zajlik benne. A Csalagút a japán Honsú és Hokkaidó szigetét összekötő Szeikan-alagút után a világ második leghosszabb vasúti alagútja, de a tenger alatti szakaszt tekintve az első.
Habár az Egyesült Királyság 2020-as kilépése az Európai Unióból némileg körülményesebbé teszi az átkelést, a Csalagút és szolgáltatásai továbbra is a megszokott rend szerint üzemelnek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás 19:05
- A politikai rendőrség még a szabadságharc után is veszélyesnek tartotta Mindszenty Józsefet 17:05
- Előbb filmsztár lett, majd a színpadot is meghódította Törőcsik Mari 15:05
- Átírta a tévétörténelmet Larry Hagman és a Dallas sorozat 12:20
- Nem a folyó megfelelő részén haladt, ez okozta a Princess Alice katasztrófáját 10:35
- Súlyos társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet regényeiben Aldous Huxley tegnap
- Sokszor napokig viselte ugyanazt a ruhát Hetty Green, a milliárdos üzletasszony tegnap
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle tegnap
