Hogyan lett keresztes hadjáratból parasztfelkelés? 

Nincs visszaút

Budán már látták, hiba volt felfegyverezni ekkora jobbágytömeget. Bakócz ekkor megpróbált megálljt parancsolni: május 15-én leállíttatta a további toborzást, 23-án pedig a keresztes hadjáratot is „felmentette” feladata alól, egyházi átokkal fenyegetve a nem engedelmeskedőket. De már nem volt visszaút. Báthori István nádor már aznap rátámadt Dózsa seregére, megfutamítva előhadát. Ám a nemesi sereg elbízta magát: másnap a nagylaki várban ünneplő győztesekre gyújtották rá az erődítményt a keresztesek, elfogva Csáky Miklós csanádi püspököt is, míg Báthori egyes kútfők szerint egy szál köpenyben, mezítláb volt kénytelen menekülni.

Az egyházfőt karóba húzással végezték ki, ami a korban bár nem volt ritka, de nemesi, vagy egyházi személlyel szemben sosem alkalmazták. A kínokkal teli kivégzésre egy forrás szerint azért került sor, mert a püspök elfogása után az egyik kereskedő (tehát nem paraszt!) előlépett és meggyanúsította Csákyt, hogy a feleségét a püspök tőle elragadta és ágyasának használja. A kereskedő nevét nem említi a forrás, de azt igen, hogy a lázadás leverése után keresztre feszítették. Csáky püspököt tehát karóba húzták, a szörnyűség híre pedig bejárta az országot és innentől rendszeressé váltak a kölcsönös kegyetlenkedések.

A keresztesek a Bakócztól kapott vörös kereszt alá elrettentés végett a véres karót is jelvényüknek választották. Dózsa György csak május 27-én kapta kézhez az érsek levelét a hadjárat leállításáról. Ekkor talán Dózsa még visszakozhatott volna az úttól, amelyre rálépett, de nem így tett. Dózsa számára viszont Báthori nádor támadása és a visszahívó parancs csak beigazolta: a nemesek megérdemlik a büntetést, mert egyetlen kötelességüket, az ország megvédését sem vállalják, sőt hátráltatják. 

Ezek után nem volt kétséges: a több tízezres sereg a földesurak ellen fordul, nem kímélve azt, aki ellenáll, de azt sem, aki nem áll melléjük. A keresztes sereg útját füstölgő házak és karóba húzott tetemek kísérték - a történetírók szerint a lángokat éjszaka Buda várából is lehetett látni. Sokan, köztük kisnemesek is félelemből álltak Dózsa seregébe, hogy megkíméljék vagyonukat s életüket. A helyzet világos volt: az országra véres polgárháború vár. Ady Endre „Dózsa György unokája vagyok én” kezdetű versében (ekkorra már anakronisztikusan „Góg és Magóg fia” is volt a költő) találóan írta le az 1514-es állapotokat: „A Nyár heves, s a kasza egyenes”.

A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és műödtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg.

1. A csalódott „karrier-bíboros”
2. Eközben a fronton
3. Keresztes hadjáratból polgárháború
4. Nincs visszaút

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2013

• A múlt század romkocsmái
• A Romanov-ház utolsó évtizedei
• Udvari bolondok a történelemben
• Száz éve épült a szőnyi álomkastély
• Udvari arcképfestők és fejedelmi modelljeik
• A Magyar Néphadsereg és az Egri csillagok
• A Kennedy-család és az öröklött hírnév
• Nem volt könnyű életük az újkori udvari bolondoknak
• Robert Capa és Magyarország