Túl sokat használhatta az ősember a fogpiszkálót

2013. október 9. 08:49

A fogpiszkáló túl gyakori használata lehet a magyarázata annak, hogy miért volt olyan változatos az Afrikából már kivándorolt őseink állkapcsának alakja, fogalmazták meg a nem mindennapi elméletet a kutatók.

Korábban

A közzétett kutatási eredmények azt sugallják, hogy az eszközhasználat őseink külalakjára is hatással volt, s akár az emberi családfa alakulásába is „belepiszkálhatott”. Mindezek mellett – a bizonyítékok szerint – a Homo sapiens olykor-olykor indokolatlanul is szájába vette a fogpiszkálót, ami egyes esetekben fertőzéshez vagy duzzanat kialakulásához vezetett, írta a LiveScience.

A legkorábbi ismert, Afrikából már kiköltözött hominida maradványokra a grúziai Dmanisziban találtak rá. A közel 1,8 millió éves csontok között – amelyek egykori gazdái a kamaszkortól az aggastyánokig minden korosztályt képviseltek – négy alsó állkapocscsontra és egy felső állcsontra bukkantak rá a kutatók.

„Az emberi evolúció változásaira leggyakrabban az állkapocs csontjainak vizsgálata után tudunk következtetni, hiszen a csontváz többi részei közül – a fogakat kivéve – általában ezek őrződnek meg a legjobban” – mondta Ann Margvelashvili, a Zürichi Egyetem Régészeti Intézetének paleoantropológusa.

A szakértők szerint igencsak különös, hogy ezek az állcsontok ennyire különböznek a többi helyen feltárt maradványoktól, megnyugtató magyarázattal pedig eleddig senki sem szolgált. Egyes kutatók szerint az eltérések a fajon belüli egyedek nemére vezethetők vissza, míg mások szerint különböző fajokról van szó.

A rejtély megoldása végett a régészek Ausztráliától kezdve Grönlandig bezárólag több vadászó-gyűjtögető életmódot folytató ős állkapcsát is megvizsgálták, hogy összehasonlíthassák a Dmanisziban megtalált csontokkal. A kutatásnak Röntgen-sugarakkal és a mikroszkópokkal álltak neki, amelyek segítségével a fogak kopásait és az ebből eredő állkapocsbeli változásokat analizálták.

Az összegyűjtött adatok alapján a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a dmaniszi állkapocs jóval nagyobb mértékben különbözik a többitől, mintsem egy fajon belül ez elvárható lenne.

„A kutatók, hogyha fogakról van szó, mindig figyelnek a részletekre, hiszen ezek az adatok sok olyan titkot rejtenek az egyed egykori viselkedésével kapcsolatban, amire máshol szinte semmi sem utalna” – mondta Margvelashvili. A szakértők a grúziai ősemberek fognyakánál több karcolást is találtak, ami véleményük szerint arra utalhat, hogy a túlzott fogpiszkálás ismételt gyulladást okozhatott.

„Ezeknél az emberszabásúaknál tudtuk először megállapítani, hogy valamiféle eszközt használhattak a szájhigiéniai állapotok rendben tartására, amit olykor túlzásba is vittek, s fertőzés lett a vége” – magyarázta az antropológus. „A fertőzés pedig drasztikusan megváltoztathatta az egész csontszerkezet alakját” – tette hozzá.

A négy állkapocscsont közül az egyik annyira el volt kopva, hogy egy fog kivételével az egész fogsorát elveszítette a szerencsétlen ősember. A kutatók szerint ez azonban még nem volt egyenlő a biztos halállal, hiszen a puhább ételekre való áttéréssel túlélhette a fogatlanságot.