Megismétlődhet-e a jom-kippúri háború?

2013. október 4. 08:07 MTI

Negyven évvel a jom-kippúri háború után az izraeliek azt kutatják, hogy vajon megismétlődhet-e az 1973-as meglepetésszerű támadás országuk ellen a jelenlegi forrongó Közel-Keleten. A helyi média az évfordulóra önvizsgáló cikkek, tanulmányok és dokumentumfilmek sokaságát hozta nyilvánosságra.

Korábban

1973. október 6-án délután kettőkor a zsidóság legszentebb ünnepén, a böjti bűnbánó nap közepén az egyiptomi és a szíriai hadsereg egyszerre indított offenzívát Izrael ellen délen a Szuezi-csatornánál és északon a Golán-fennsíknál.

Az izraeli vezérkar csak öt órával korábban fedezte fel a közelgő támadást, kezdte meg a tartalékosok mozgósítását, és nem hajtott végre megelőző csapást. A késlekedés nyomán több mint 2500 izraeli katona vesztette életét, és a kudarc beárnyékolta az 1967-es hatnapos háború nyomán szerzett, Izrael legyőzhetetlenségéről szóló mítoszt. Súlyos károkat okoztak a közvéleményben mind a Golán-fennsíkon vagy a Sínai-félszigeten elfogott izraeli katonákat bemutató képsorok, mind az izraeli katonai és politikai vezetők arcán tükröződő szorongás.

A washingtoni Wilson Intézet filmen rögzített egy interjút Ornan Azariahhal, Golda Meir korabeli miniszterelnök közeli tanácsadójának, Iszrael Galili miniszternek egykori munkatársával, a legmagasabb szinten folyó megbeszélések és titkok ismerőjével. Beszámolója szerint Azariah a háború második napján hosszan várakozott a háborús kabinet ülésén résztvevő Galilire, amikor a folyósón meglepetésére régi barátjával, az Atomenergia Bizottság vezetőjével, Salhevet Freuerrel találkozott. Freuer különösen viselkedett, és nem beszélgetett vele - írta csütörtökön az izraeli Háárec című lap.

Közös ebédjükön a miniszter később elmesélte, hogy Móse Dajan védelmi miniszter annyira súlyosnak látta a háborús helyzetet, hogy azt javasolta: készüljenek fel arra, hogy nyilvánosan megfenyegetik a támadókat a "nukleáris lehetőséggel" a frontok összeomlása esetén, és ehhez rendelte Freuert a megbeszélésre. A háborús kabinetben részt vevő többi miniszter és a vezérkari főnök ezt a lehetőséget elutasította, Golda Meir is ellene döntött, majd felszólította Dajant a gondolat elvetésére.

A jelenlegi környezet kevésbé fenyegető: Izrael két szomszédjával: Egyiptommal és Jordániával békét kötött, a Palesztin Hatósággal pedig tárgyalások folynak és egyezmények születtek, az évfordulóra megjelentetett felmérés szerint az izraeliek alig harmada szerint történhet afféle váratlan támadás, mint 1973-ban.

Beni Ganc vezérkari főnök szerint az izraeli hadsereg harckészültsége teljes, de az 1973-as fiaskót nem a felkészültség hiánya okozta, hanem hogy a katonai hírszerzés valószínűtlennek tartotta a szíriai-egyiptomi támadást, pedig első kézből származó információi voltak Asraf Marvantól, Nasszer egyiptomi elnök vejétől.

Az izraeli katonai vezetés már korábban beismerte, hogy az 1967-es hatnapos háború átütő sikere túlzott önbizalmat, az óvatosság hiányát és az ellenség lebecsülését okozta a hadseregben. Az ellenzéki Háárec szerkesztőségi cikke szerint Izrael negyven év után ugyanazon az úton halad: katonai hatalmában és az Egyesült Államok támogatásában bízva figyelmen kívül hagyja elszigeteltségét és erejének korlátait.