Zsiráfot is öltek az esőcsináló busman sámánok

2013. június 3. 17:26

Egy dombra épült, az esőt kontrollálni "hivatott" rituális helyre bukkantak régészek Dél-Afrikában, ahol az arra érdemesített sámánok évszázadokkal ezelőtt az istenekhez fohászkodva kértek csapadékot "megbízóik" számára.

Korábban

A Ratho Kroonkop-i lelőhely Dél-Afrika félsivatagos területén, Botswana és Zimbabwe mellett, egy 300 méter magas dombon fekszik és két, természetes úton kialakult „ciszterna” található benne. Ezek a képződmények akkor keletkeznek, amikor a sok csapadék következtében az eső meggyengíti a homokkövet. Mikor a kutatók megvizsgálták az egyiket, több mint 30 ezer állatfaj maradványát azonosították, köztük egy rinocéroszét, egy zebráét és egy zsiráfét is.

„A lelőhelyet különlegessé teszi, hogy az összes állati eredetű maradvány valamilyen módon összefügg az esőcsinálással” – írta Simone Brunton, a Fokvárosi Egyetem doktorandusza a LiveScience-nak küldött válaszában.

A dél-afrikai sámánok a domb hasadékian keresztül jutottak fel a Ratho Kroonkop csúcsára, és mikor felértek, tüzet gyújtottak, ahol a rituálé keretében állatokat áldoztak fel. Ezen vallási vezetők a jól ismert dél-afrikai vadászó-gyűjtögető bennszülött nép, a busmanok tagjai közül kerültek ki. A sámánokat a helyi földművesek „alkalmazták”, és nagyban függtek egymástól.

Az „esőcsinálás” rituáléinak helyszínére szigorú szabályok vonatkoztak. „A sámán, vagy a rituáléval megbízott ’specialista’ volt általában az egyetlen ember, aki ezt a tevékenységet űzte. Egy átlagember még a közelébe sem mehetett a helynek” – fejtette ki Brunton, hozzátéve, hogy ezek a helyszínek ennélfogva távol voltak a közösségektől, mivel bármilyen interferencia feldühíthette az isteneket.

Brunton és kollégái néprajzi kutatásokat végeztek, hogy megállapítsák a feláldozott állatoknak a hitvilágban betöltött jelentőségét. Sok állatot ugyanis a zsírja miatt öltek le, ugyanis úgy hitték, hogy a zsír természetfeletti potenciállal bír. A sámánok például ezért a rinocéroszok lába és combja körüli részeket használták fel, ami a zsír mellett húsban is gazdag volt, de kövérsége miatt áldozták fel a szirti borzot, a folyami disznót és a jávorantilopot. Különösen az utóbbi töltött be jelentős szerepet a busmanok kozmológiájában, mivel egy ilyen állat leölése hatalmas erőt adott az istenekkel való kommunikációhoz.

Brunton szerint a régió története és a domb tövében talált sziklarajzok segíthetnek a lelőhely korának megállapításában. A farmerek időszámításunk szerint 1000 körül járhattak Ratho Kroonkopnál, az „esőcsináló” központot pedig több éven át használhatták – fejtette ki a kutató.