Hol van a helye az oral history-nak?
2013. május 27. 15:58
Ma már szinte lehetetlen történeti munkát megírni a 20. század második feléről oral history nélkül, amelynek létjogosultsága vitán felül áll, de "elfogadásáért" még sokat kell küzdenie a tudóstársadalomnak - erre jutottak a Magyar Nemzeti Levéltár kerekasztal-beszélgetésének résztvevői, akik az írott források és interjúzás kapcsolatáról cseréltek eszmét pénteken.
Korábban
A beszélgetéshez háttéranyagul az MNL OL Mark Pittaway gyűjtemény 170 tételből álló interjútára szolgált. Az interjúgyűjtemény alapvetően Tóth Eszter Zsófia levéltáros-történész interjúira és fényképgyűjteményére épül: a gyűjtemény alapját képezik azok az 1995-2011 között elkészített interjúk, amelynek egy része életútinterjú, másik része témainterjú, elsősorban a szocialista időszak társadalomtörténetére vonatkozóan.
Gyáni Gábor (az MTA doktora) a memoárhoz hasonlította a magyarul elbeszélt történelemnek fordítható oral history-t, mivel mindkettő az emlékezetről, emlékezésről szól. Mint arra az azóta elhunyt Benda Gyulával jó másfél évtizeddel ezelőtt már rámutatott, az interjúzás a történész számára inkább a szubjektivitás, a tapasztalat szempontjából fontos. Az első esemény, amely után tömegesen jelentek meg ilyen interjúk, az 1956-os forradalom és szabadságharc volt, s általánosságban elmondható, hogy ma már nem lehet nélküle megírni olyan munkát, amelynek témája a 20. század második felének története.
Úgy vélekedett, hogy a módszerrel határtalan lehetőség nyílik a nézőpontok megnövelését illetően, s ezáltal a történelem is demokratizálódik, mivel a „kis ember” lesz a történelmi ágens, az interjú alanya. A történész szerint nem tudjuk, hogy mennyire lehet hiteles forrásként kezelni ezeket az anyagot, s azt sem, hogy melyik lehet az a következő kor, amelyet ily módon vizsgálni kell – előfordulhat, hogy pár éven belül már a kilencvenes évek eleje lesz az a korszak, amivel a történészek foglalkozni fognak, mivel a Kádár-kor szereplői – ha nem lépnek időben a kutatók – lassan eltávoznak az élők sorából.
Zombory Máté (XX. század hangja) felidézte, hogy a szociológiában a húszas években, az Egyesült Államokban terjedt el a módszer, s csúcspontja a Lengyel paraszt Európában és Amerikában című hatkötetes munka volt. Először az úgynevezett chicagói iskola volt az, amely a társadalomvizsgálatot a személyes forrásokra alapozta, és újságírói módszerekkel kutatta a jelenséget. A második világháború után a fősodratú szociológia elfordult a kvalitatív vonaltól, ennek kritikája pedig a hetvenes években jelent meg az élettörténetek vizsgálatával.
A kutató szerint az oral history szerepe a szociológiában az, hogy megvizsgáljuk, hogyan változott a múlttal fenntartott társadalmi viszony az idők során. Zombory Máté leszögezte: mivel oral history általában a történeti katasztrófák túlélőinek interjúiból születik, kijelenthető, hogy a jelenben arra mutatkozik igény, hogy önmagunkat ezen katasztrófákon keresztül értsük meg.
A társadalom, az átlagember megszólításának jelentőségét emelte ki Horváth Sándor, az MTA Bölcsészettudományi Központ Történettudományi Intézet osztályvezetője, aki szerint bár sok helyen gyűjtenek ilyen anyagot (CEU, 56-os Intézet stb.), lassan zajlik az oral history mint történeti forrás elfogadása. Ez az anyag viszont egyre csak gyarapszik; Horváth Sándor a columbiai Butler Library példáját hozta fel, ahol ma már egy egész szintet csak oral history interjúk foglalnak el. A digitalizáció hiánya azonban komoly kutatási problémákat vet fel, és ezzel is magyarázható, hogy igen nehézkes ezen anyagok felhasználása Magyarországon – fejtette ki Lénárt András (56-os Intézet) és Lukács Bea (OSZK).
A Magyar Nemzeti Levéltár (korábban: Magyar Országos Levéltár) utóbbi száz évének legfontosabb változásaként jellemezte a 170 interjúból (csak összehasonlításképpen: az OSZK-ban 1300 interjút őriznek) álló interjútár megjelenését Majtényi György (EKF). A történész szerint örömteli, hogy ezzel reflektálnak a történészszakma igényeire, s a levéltárakban őrzött, a hivatali logika szerint megvalósuló iratanyagokkal szemben az oral history a demokratizálódást erősíti, azáltal is, hogy – s ez a MNL OL Mark Pittaway gyűjtemény nagy előnye – digitális formában is kutatható teszi az interjúkat. Lényegében erre az álláspontra helyezkedett Takács Tibor (ÁBTL) is, aki szerint a gond az, hogy a levéltárak sok esetben nem tudnak mit kezdeni ezekkel az anyagokkal, s egyelőre kevéssé valósult meg a források integrálása.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- A politikai rendőrség még a szabadságharc után is veszélyesnek tartotta Mindszenty Józsefet 17:05
- Előbb filmsztár lett, majd a színpadot is meghódította Törőcsik Mari 15:05
- Átírta a tévétörténelmet Larry Hagman és a Dallas sorozat 12:20
- Nem a folyó megfelelő részén haladt, ez okozta a Princess Alice katasztrófáját 10:35
- Súlyos társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet regényeiben Aldous Huxley tegnap
- Sokszor napokig viselte ugyanazt a ruhát Hetty Green, a milliárdos üzletasszony tegnap
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle tegnap
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter tegnap
