16. századi perirat fedi fel egy pap mágikus szupererejét

2012. szeptember 13. 14:31

1540 januárjában egy Pedro Ruiz Calderón nevű felszentelt katolikus papot fekete mágia gyakorlása miatt bíróság elé citáltak. A feljegyzések szerint a pap megszerzett „erejével” dicsekedett, s többek között azt állította, hogy képes a kontinensek közötti teleportálásra, láthatatlanná tud válni, el tudja érni, hogy a nők belé szeressenek, megjósolja a jövőt, a fémeket arannyá tudja változtatni, képes megidézni és elűzni a démonokat, továbbá elrejtett kincseket tud felfedezni.

Korábban

„Az egyházi személy a tanult mágia legfőbb típusait sorolta fel” – mondta John Chuchiak IV, a Missouri State University professzora, aki lefordította és közzétette a bírósági dokumentumokat új, Az inkvizíció Új-Spanyolországban című könyvében. „Főszereplőnk hipnotizálni is tudta az embereket, legjobb tudomásom szerint ez az egyik legkorábbi leírása a hipnotizálásnak.”

A tárgyalás elején egy beszédben Calderón fejére olvasta az ellene felhozott vádakat Miguel López de Legazpi, a Szent Hivatal képviselője, aki később a Fülöp-szigetek meghódítója lett. A feljegyzések azt állítják, a tárgyalás előtt már sokak számára ismeretes volt, hogy a vádlott a tiltott művészeteket ismeri és másoktól tanulta.

Az ügy bírája, Fray Juan de Zumárraga, mexikói ferences elöljáró és Új-Spanyolország apostoli inkvizítora a kemény büntetések híve volt, több istenkáromlónak a nyelvük kettévágását hozta ítéletül. Azonban a szerzetes ismeretlen okból kis büntetést mért a kuruzslóra: vissza kellett térnie Spanyolországba és papi hatalmát két éven át nem gyakorolhatta. Zumárraga valószínűleg gyorsan meg akart szabadulni tőle; Calderón további életéről nem tudunk semmit.

Utazás a pokolba

A periratok szerint Calderón azt állította, hogy egyenesen a pokolba ment, hogy képességeire szert tegyen. A források szerint Nápolyban is megfordult, ahol a kormányzónak dolgozott. Elmondása szerint három ember társaságában egy barlangot is felfedezett, amely 4000 méterrel a Föld felszíne alatt található. A visszautat természetesen csak ő élte túl.

A tárgyaláson kifejtette, valóban leszállt a pokol legmélyebb bugyraiba, hogy a fekete mágia és az alkímia tudományát elsajátítsa. Nem tért vissza üres kézzel, könyvek sokaságát hozta fel; egyiket maga a sötétség hercege, a sátán dedikálta.

Amikor Calderónt letartóztatták, könyvtárát is lefoglalták. Meglepő módon egyik mű sem tartalmazta az ördög aláírását, azonban néhány érdekes könyv a kezük ügyébe került, köztük Albertus Magnus ördögűzésről szóló könyve vagy Dr. Arnaldo de Villanueva műve, a Kincsek kincse, amelyben a szerző azt a technikát írja le, amelynek segítségével az elrejtett értékeket lehet megtalálni. Ezenkívül furcsa titkosírással teleírt papírhalmazt is lefoglaltak az inkvizíció emberei, amelyeket senki más nem tudott elolvasni, csak a „mágus”.

Miért tett mindezt?

Mi vihetett rá egy papot, hogy az egyház tanításától ily messzire kerüljön? A válasz igencsak földi dolog: a pénz.

Chuchiak megjegyzi, hogy Calderón szeretett kérkedni. A tárgyalás vége után tüdőgyulladást kapott, s gyengélkedőbe szállították. Amíg ott volt, azzal dicsekedett, hogy képes álcázni magát és az összes nőt meg tudja hódítani. Más esetekben pedig arról beszélt, mennyi nővel feküdt le élete során. Azt is megemlítette, hogy a láthatatlanná tevő képessége segítségével, miként tud kisurranni szeretői szobájából.

Arra is van bizonyíték, hogy Calderón profitált földöntúlinak vélt képességeiből. A források szerint – szupererő ide vagy oda – gyakran talált elrejtett kincseket. Gil González de Benavides konkvisztádor azt vallotta, tanúja volt annak az esetnek, amikor Calderón aranydíszekkel megtömött kosarakat talált, amelyeket az indiánok rejtettek el a spanyol hódítók elől.

„Úgy tűnik szerencséje volt, valóban megtalálta a kincseket, ami nagy hírt szerzett neki” – véli Chuchiak. „Az emberek ezután hozzá kezdtek járni, hogy segítse megtalálni nekik elveszett dolgaikat, családtagjaikat, kincseiket; ezen szolgálataiért szép kis summát zsebelhetett be.” Képességei természetesen hamisak voltak, mondta a könyv írója, hiszen, ha a kalandor szerzetesnek valóban teleportáló képessége lett volna, el tudott volna menekülni az inkvizíció elől.