1956. november 1-jén a késő esti órákban két repülőgép szállt fel a tököli repülőtérről. Az egyik Kádár Jánost, a másik Münnich Ferencet szállította – rövid ungvári kitérővel – Moszkvába. Kádár és Münnich az Ungváron őket fogadó szovjet központi bizottsági titkár (a későbbi pártvezér) Leonyid Brezsnyev kíséretében november 2-án érkezett a szovjet fővárosba, ahol útjuk azonnal a Kremlbe, a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) Elnökségének ülésére vezetett.

A testület előző napi tanácskozásán Nyikita Hruscsov első titkár a magyarországi válsághelyzet megoldására kész intézkedéssorozatot ismertette grémiumtársaival. Két fő feladatot jelölt ki: eldönteni kik legyenek az új hatalmi központ, a magyarországi ideiglenes forradalmi kormány tagjai, valamint megfogalmazni ezen kormány felhívásának szövegét. A tervezett kormány tagjaként esett szó a Rajk László néhány héttel korábbi temetésén beszédet mondott politikai bizottsági (pb) tag, Apró Antalról, az ugyancsak pb-tag Kiss Károlyról, a forradalom előtti Hegedűs-kormány külügyminiszteréről, Horváth Imréről, valamint a moszkvai nagykövetről, Boldoczki Jánosról. Nyitva maradt viszont az a kérdés, ki legyen az új kormány vezetője. E posztra akkor még ketten voltak esélyesek: Kádár és Münnich. A szovjet pártelnökség megosztott volt, a többség Münnich felé hajlott. Kádár leginkább Anasztasz Mikojan támogatását tudhatta maga mögött és mellette szólt az is, hogy jobban ismerte a hazai viszonyokat.

Repülővel távozott, forgószéllel érkezett

Végleges döntés erről akkor született, amikor a jugoszláv vezetőkkel a második szovjet intervencióról tárgyaló Nyikita Hruscsov főtitkár visszatért Moszkvába. Mielőtt az Elnökség november 3-án este újabb tanácskozásra ült volna össze, Hruscsov találkozott Kádárral, akit az „ellenforradalom” felülkerekedésével riogatva és Rákosiékkal zsarolva, sikerült rábeszélnie a feladat elvállalására. A szovjet segédlettel megalakított kormány három tagja (Kádár, Münnich és Horváth) november 4-én magyar idő szerint hajnali 5-6 óra tájban, néhány órával a „Forgószél” hadművelet megindulása után Mikojan, az ugyancsak elnökségi tag Georgij Malenkov, valamint Brezsnyev kíséretében Moszkvában repülőgépre szállt és Ungvár érintésével Szolnokra érkezett. A Kádár-kormány tagjainak többsége a november 4-én reggel a rádióból elhangzott „Felhívás a magyar néphez!” kormányfelhívás nyomán értesült kormányzati megbízatásáról.

A kabinet tagjaként feltüntetett Marosán Györgyöt, a Hegedűs-kabinet elnökhelyettesét, valamint Aprót a szovjetek november 5-én szállították Tökölről Szolnokra, ahová még aznap este megérkezett a korábbi pénzügyminiszter, Kossa István is. A hiányzó két kormánytag közül Rónai Sándor – a volt és leendő országgyűlési elnök – Budapesten a Parlamentben, az agrárszakember funkcionárius Dögei Imre Csehszlovákiában tartózkodott. A kormány tagjai november hatodikáról hetedikére virradóan, az éjszaka leple alatt szovjet katonai fedezettel érkeztek meg Budapestre, ahol a testület már aznap megtartotta első ülését és letette a hivatali esküt.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2012. tavasz számában olvasható.