Amerikában a gótikus spanyol falikárpitok

2011. szeptember 21. 13:06

Először lesz megtekinthető a teljes pastranai falikárpit sorozat az Egyesült Államokban, ugyanis a washingtoni National Gallery of Art szeptember 18-tól kiállítja a későgótikus faliszőnyegeket.

Korábban

A National Gallery of Art kiállítása (Invention of Glory: Afonso V and the Pastrana Tapestries) négy falikárpitot mutat be, amelyek V. Alfonz portugál király (1432-1481) afrikai győzelmeinek állítanak emléket. A történelmi szőttesek már a 17. század óta a pastranai Miasszonyunk Mennybemenetele templomának tulajdonát képezik. A spanyol kormányzat a polgárháború során kiemelkedő minőségük és történelmi jelentőségük miatt nyilvánította kulturális örökséggé a faliszőnyegeket, amelyeket 2008-ban az egykori szövőhelyükön, a mai Belgium területén restaurálták.

A faliszőttesek közül csak egy volt eddig kiállítva az Egyesült Államokban: a Tanger meghódítása a National Gallery egyik időszakos emlékkiállításán volt megtekinthető (Circa 1492: Art in the Age of Exploration, 1991/1992.) A washingtoni helyszínt követően a kiállítás „bejárja” Észak-Amerikát: a kárpitok a dallasi Meadows Múzeumban, majd a San Diegói Művészeti Múzeumban, végül az indianapolisi Művészeti Múzeumban lesznek megtekinthetőek.

A 15. század második felében szőtt négy faliszőnyeg V. Alfonz király két győzelmét, az Afrika felé terjeszkedő ibériai állam számára stratégiai jelentőséggel bíró Tanger és Asilah elfoglalását jeleníti meg. A Tournai szövőmesterei által készített, részben selyemszálakat is tartalmazó szőttesek élénk és színes jelenetein lovagok és harcosok jelennek meg, tengeri és szárazföldi háttérben egyaránt. A szőttesek sorozatának három darabján Asilah elfoglalásának képei elevenednek meg: az első faliszőnyeg a portugálok partraszállását mutatja be, a második falikárpiton Asilah városának ostroma látható. A harmadik faliszőnyeg a portugálok támadását, míg a negyedik Tanger bevételét mutatja be.

A portugál erők 1471. augusztus 24-én tűzték ki zászlajukat Tanger falaira. Győzelmük évszázadokra meghatározta a Mediterráneum kereskedelmét, ugyanis a stratégiai fekvésű mór város ellenőrzése révén a Gibraltári-szoros átmenő forgalmát is felügyelhették a luzitánok. A piciny ibériai állam afrikai enklávéja 1661-ben II. Károly angol király birtokává vált a portugál uralkodócsaládból származó felesége hozományaként. Marokkó szultánja azonban 1684-ben kiűzte az angolokat, véget vetve ezzel a két évszázados európai uralomnak.