Az optimizmus kora

2010. november 29. 10:19 Múlt-kor

Üzbég madonna, síelő katonák, rohamtempóban épülő metró, boldogan arató asszonyok és pajkos gyermekek. Optimista fotók az optimizmus korából, avagy egy születő nagyhatalom képi reprezentációja – ahogy azt Rodcsenko és kortársai látták.

Korábban

Mindössze egy hosszú hétvége állt rendelkezésére annak, aki bepillantást akart nyerni a húszas-harmincas évek Szovjetuniójának mindennapjait megörökítő fotósnemzedék korszakalkotó tevékenységébe. A Budapest Art Fair keretében megrendezett Rodcsenko és kortársai című kiállítás a Russian Union of Art Photographers intézet és a The State Russian Centre of Photography együttműködésének köszönhetően jöhetett létre, amelynek során nyolcvan, a két világháború közötti éveket reprezentáló anyag érkezett Budapestre.

A húszas évek végén – harmincas évek elején három fő irányvonal alakult ki a szovjet fotográfiában. A forradalmat megelőző időszak legnagyobb szövetsége, az Orosz Fotográfiai Társaság a festői fényképészeti iskola, az ún. szalonfotográfia hagyományát követte, amelyet a kritikusok rendre a burzsoá ideológia továbbélésével vádolták meg. Leghíresebb követője Grinberg, Andrejev és Ulitin voltak.

Az állami napilapoknál, folyóiratoknál, magazinoknál dolgozó új szovjet generáció meggyőződéssel vallotta, hogy a fotóriporterek az ideológiai harc fontos szereplői. Az ún. proletárirányzat leglelkesebb hívői között Saiket és Fridliand nevét találjuk.

A harmadik irány az Iszaak Babel és Borisz Paszternak fémjelezte LEF (Baloldali Művészeti Front) és az „Október” művészeti csoport köré szerveződött. Közéjük tartozott Rodcsenko is, aki társaival együtt a konstruktivista kompozíció és a dinamikus vizuális látásmód új lehetőségeivel próbálkozott.

Rodcsenko az 1914 utáni években vált az orosz avantgárd vezető alakjává. Szobrászként, festőként és grafikusként is nagyot alkotott, de tervezett könyvborítókat, moziplakátokat és bútorokat is. A fotográfiát a konvenció fogságából próbálta kiszabadítani, ezért merész és eladdig szokatlan kompozíciókkal kísérletezett – szakított a divatos alsó kameraállásból készített felvételek gyakorlatával, s mindinkább egy új formanyelv, a konstruktivizmus megalkotása felé tett bátor kísérleteket.

1928-ban feláldozta a festészetet a fotográfia oltárán, s egyre többet kezdte használni Leica gépét, amellyel még merészebb kompozíciókat sajátított el, egyes képein rácsok, csillagok és drótok absztrakt vonalainak egyvelege látható. 1933 és 1941 között az SSSR na stroike (Az épülő Szovjetunió) című újságnak dolgozott, a sztálini propagandahenger azonban őt is bedarálta, majd politikai úton félreállították, hogy aztán ideje nagy részét ismét a festészetnek szentelje.